Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - Nevizánszky Gábor: A honfoglaló magyarság régészeti hagyatékának kutatása Szlovákiában
adása azért is fontos, mert Anonymus munkája megírásához felhasználta nemzetiségének (amely állítólag kabar eredetű volt) a hagyományait. Az említett kabar benyomulás, (amely a X. század első harmadában játszódhatott le) nem volt jelentős. Ezt bizonyítja az ehhez az eseményhez köthető régészeti leletek gyér előfordulása is. Mindez amellett szól, hogy Délnyugat-Szlovákia elfoglalásában döntő szerepe volt a hét magyar törzsnek, amely a Dunántúlról hatolt át a dunai gázlókon. A fölvetett kritériumok alapján a legkorábbi időszakba a következő temetők alapítását sorolhatjuk: Szered I, II, Naszvad és Nemesócsa. Ide tartozik a galgóci, valamint a szilaspusztai magányos sír is. Bonyolultabb a helyzet Délkelet-Szlovákiában, ahol szakszerűen feltárt lelőhelyek száma még csekély. Az eddig ismert temetők alapján itt nem tudtuk olyan mértékben meghatározni a temetők keletkezési idejét, mint Délnyugat-Szlovákiában. Ennek ellenére igen valószínűnek látszik, hogy a bodrog- szerdahelyi és kisdobrai sírok egy része, valamint a zempléni fejedelmi sír a legrégibb időszakba tartozik. A délnyugat-szlovákiai honfoglaláskori magyar temetők keletkezésének későbbi időszakát a X. század második harmadában vert érmen kívül meghatározzák az S-alakú függők is. Elméletileg ebbe az időszakba sorolhatók azok a nagycsaládi temetők, amelyekben sok. sír melléklet Jiélkül fordul elő. Ide-a-következők tartoznak: Veresvár, Eánkeszi, Udvarnok, Bátorkeszi, Marcelháza és (a sírok egy része révén) Szered I, II. Délkelet-Szlovákia területéről eddigi ismereteink alapján erről az időszakról pontosabb képet nem adhatunk. Az eddig tárgyalt temetők megszűnése az S-alakú függők megjelenésének korába esik, ezt pedig a 960—970-es évek közé tehetjük. Ezek alapján a legkorábbi temetők körülbelül a X. század első harmadában, míg a későbbiek a X. század második harmadában keletkeztek. Fenti következtetéseink csak a nagycsaládi temetőkre vonatkoznak. Más a helyzet a köznépi temetőkkel. Á magyar köznép Délnyugat-Szlovákia területére csak a vidék katonai elfoglalása után érkezik. Temetőik keletkezésének alsó határát az eddig feltárt leletek alapján még nem lehet pontosabban meghatározni, de létükkel a X. század közepén már biztosan számolhatunk (Hetény, Tornőc). A. Tfocík legújabb munkájában a temetők megszűnésének két időpontját határozza meg.15 Szerinte a köznépi temetők egy része 975 körül szűnt meg. Bennük az S-alakú függők ritkán fordulnak elő (Hetény). A további köznépi temetők megszűnése a XI. század elejére tehető. Ezekben nagy számban fordulnak elő az S-alakú és az ún. nyitrai típusú függők (Tornóc, Alsópéter). Befejezésül megemlítjük, hogy Délkelet-Szlovákiában a köznépi temetők ez ideig még ismeretlenek. 15 Točík Poveľkomoravské pohrebiská z X. a XI. storočia na slovenskú, (kézirat) 2. old.
