Irodalmi Szemle, 1973

1973/7 - Beke Sándor: Az égigérő fa alatt (Tanulmány a Csongor és Tünde eredetéről)

Ilona nagyszámú tündérkíséretét (nem beszélve a Csallóközben és Erdélyben élő gazdag tündérrege-hagyományainkról) úgy érezzük, ezt az ötletet sem kellett Vörös- martynak Schickander műveiből kölcsönözni, de olasz krónikákból sem.

VERTIKÁLIS KOMPOZÍCIÓ

Felfogásunk szerint a mű cselekménye az égigérö fa alatt kezdődik. Tünde a legfelső régióból száll alá, hogy szerelmét meglátogassa, csalódása után is ide kell tehát visszatérnie. Ide követi Csongor Tündét, fokról fokra, régióból régióba haladva, mígnem a hatodik szférában Mirigy megtéveszti őt, a varázskútnál megteremtve a „csalfa tündért“.

— mondja Ilmának. A hetedik szférában vagyunk. Mint tudjuk, mitológiai örökségünk szerint még következhet két régió, de a mesehagyomány még azt a paradox helyzetet is megengedi, hogy az Éj birodalma az utolsó stáció legyen. „A legfelső égi réteget az egri népmese «fekete levegőjárásnak» nevezi.31

A Tünde által gyűlölt fény birodalma tehát még feljebb is lehet. E kérdés mitológiai tisztázása pillanatnyilag egyáltalán nem döntő, dramaturgiailag azonban annál fontosabb. Tündét ugyanis az Éj királynője nem engedi tovább menni, s száműzi őt a földre:

„De mindörökre számkivetve légy,

Legyen mint vágytál, a kis föld hazád,

Órákat élj a századok helyett,

Rövid gyönyörnek kurta éveit.“

így jut vissza Tünde a földre, ahol végül is Csongorral egymára találnak.

DRAMATURGIAI TÖRÉSEK

Nem lehet elvitatni azoknak a kritikusoknak, dramaturgoknak és irodalomesztétáknak az igazát, akik kifogást emelnek a Csongor és Tünde szerkesztése ellen. Sok mindenben igazuk van. Sok mindenben ellenben valószínűleg nincs. Kárpáti Aurél például a Nemzeti Színház 1952-es bemutatójával kapcsolatban azt írja, hogy a Csongor és Tünde „... a szerkezet laza fűzésén felül, még bölcseleti reflexiókkal is túl van terhelve. Ebben a «drámában» a néző még két személy felől sincs tisztában: Miért

m MNGy. IX. 72. old. Magyarság Néprajza, III. 299. old.

Kút leánya, Kút csodája, Légy az ifjú Csalogánya: Hol hazája Várva várja, Megpihentét Ott találja;

Csak szerettét, Soha Tündét, Bár kívánja, Meg ne lássa, Mindörökre, Mindörökre,

Ne találja.

Mirigy bosszúja sikerül. Csongor Tünde vízióját kergetve kerül „le“ — vissza a hármas úthoz, majd végül még lejjebb, a fa alá, saját kertjébe.

TXinde egy régióval feljebb jut, mint Csongor.

„Itt az éj országa van.

A gyűlölt fény birodalma Lelkem annyi fellegét Nyílsugárral hasogatja, Nem kívánom szebb egét; Ide húz a bú homálya.“