Irodalmi Szemle, 1973
1973/1 - Párkány Antal: Az új hazában (Részlet a szerző „Sas Andor helye a csehszlovákiai magyar kulturális életben” című monográfiájából )
munkáit alapul véve és továbbvezetve, Sas a régi városi archívum egész megmaradt anyagát s rengeteg más idevonatkozó, főleg latin és német, de számos orosz nyelvű forrásanyagot is áttanulmányozott, illetőleg csoportosított és feldolgozott ebben a művében. A könyvet az egykor lokálpatriotizmusáról is nevezetes Munkács városa adta ki 1927-ben, oklevelek, pecsétek és térképek hasonmásaival gazdagítva, 155 oldalnyi terjedelemben. A korabeli magyar szakirodalom, de az akkori csehszlovákiai magyar nyelvű folyóiratok sem mutattak különösebb érdeklődést e nagy alapossággal és műgonddal megírt könyv iránt. Még az 1965-ben kiadott Magyar irodalmi lexikon is adós maradt az elégtétellel, mert ezt a művét meg sem említette! Pedig ez a sokáig méltatlanul mellőzött könyv a szakemberek érdeklődésén kívül, érdekessége folytán, az olvasóközönség részéről is nagyobb figyelmet érdemelne. A könyvesboltokból azonban már réges-régen eltűnt az utolsó példány is, s ha a munkácsi levéltárral foglalkozó könyvét keressük, legfeljebb valamelyik tudományos szakkönyvtárban, archívumban, esetleg antikváriumban juthatunk nyomára. Szerény jóvátételként indokoltnak érezzük ennek a „csöppet sem unalmas“ archivális műnek legalább a terjedelmesebb ismertetését. Tesszük ezt azért, mert valóban: „A Kárpátok íve alatt kevés város van, amelynek múltját annyi gonddal kutatták volna át.. ,“81 mint az egykori szabadalmas Munkács városáét. „A levéltári anyag nagyon általános fogalom. Meg kell határozni, mit tartalmaz, meg kell állapítani a levéltári anyag egységét.“82 A munkácsi levéltár kincseket rejtegetett, melyek teljes feltárására és egyesítésére Sas Andor vállalkozott. A mai archívumok elődei, melyekben a megőrzésre érdemesnek ítélt jogi, történeti vagy más ide vonatkozó iratokat gyűjtötték össze, már az ókori népeknél léteztek. Európában csak a 10. századtól kezdődően hozták létre a levéltárakat, s ezekben elsőként az egyházi hatóságok, a királyi kancelláriák, később a feudális családok, majd a városok gondoskodtak fontos okmányaik, kiváltságleveleik, irataik megőrzéséről. Az első állami archívumok, melyekben az előző és a később kialakult társadalmi rendszer hatóságainak, intézményeinek, esetleg egyes családok magánlevéltárainak anyagát összpontosították, az újkorban keletkeztek. A marxizmus-leninizmus megalapítói számára a dokumentumanyag tudományos munkásságuk során mindig igen fontos forrásul szolgált. Marx volt — például — „az I. Internacionále levéltárának első őre. Lenin pedig a Bolsevik Párt levéltárának alapját vetette meg.“83 A levéltári dokumentumanyag képződésének folyamata megszakíthatatlan: minden nap újabb iratok keletkeznek, melyek az életfolyamat sokféleségét tükrözik. Az állami gondozásba került levéltári anyag széthelyezése, osztályozása és újjárendezése azonban még most is sok munkát kínál archiváriusainknak. Ehhez pedig csak igényesen megírt archivális művek nyújtanak hathatós segítséget, mert a történeti tények megismerésének forrásai a levéltárak. Ha tekintetbe vesszük, hogy a régi Magyarországon az „Archívum Regní“ 1756-ban indította meg tevékenységét, akkor minden bizonnyal izgalmas kutatási élményt nyújtott abban a munkácsi levéltárban búvárkodni, amelyben már 1376-tól kezdődően található archivális anyag. Sas Andor levéltári kutatómunkájának nagy jelentősége van, nemcsak tudományostörténeti, de kulturális-gazdasági és politikai viszonylatban is. Amikor Munkácsra került, a levéltárban rendezetlen viszonyok uralkodtak. „A világháború és a nyomában járú nagy átalakulások csaknem teljesen elterelték a figyelmet az archívum gondozásáról és annak kaotikus állapotát annyira fokozták, hogy végül az eleven adminisztráció is sokféle kárát látta a rendetlenségnek s utoljára azután, mintegy természetes reakcióképpen, be kellett következnie annak az időpontnak, melyben a város választott új vezetősége megelégelte az áldatlan levéltári összevisszaságot, 82 G. A. Knyazov: A levéltári munka elmélete és technikája. Kézirat. Fordította Hajdú Tibor. Budapest, 1954. A Levéltárak Országos Központja. 8. 1. 83 K. G. Mityajev: A levéltárügy és gyakorlata. Kézirat. Fordította Gál Éva és Hajdú Tibor. Budapest, 1954. Kiadja: A Levéltárak Országos Központja. 3. 1.
