Irodalmi Szemle, 1973
1973/6 - FIGYELŐ - Taliga István: Könözsi István
Könözsi István A fiatal fotóművész Párkány mellől, Ebedről került a szlovák fővárosba, ahol még ez év folyamán vegyészmérnökké avatják. Fotográfiával csak néhány éve foglalkozik, s az a körülmény, hogy csak egyéb élfoglaltsága mellett szentelheti magát a szenvedélyének, bizonyos hátrányt is jelent: az eredmények néha lassabban mutatkoznak meg. Az viszont, hogy nemhivatásosként dolgozik, szabadabb mozgást biztosít számára a fotóművészet területén. Szűkebb pátriájától, falujától a városban sem tudott elsza'kani. Munkái szorosan kötődnek a vidékhez, ah'hoz a tájhoz, és környezethez, amelyben felnőtt. A főiskola elvégzése után haza szeretne térni. A falu és város más-más képe fotográfiáin is megmutatkozik. A vidéki ember, a természet, a falu mindennapi élete a maga nyugalmasabb életfelfogásával sokkal jobban vonzza őt, mint a város rohanó, színpompás, de sokszor hamis világa. Vázlatosan papírra vetve, ezek 'azok a körülmények, amelyek Könözsi munkáit determinálják. Mielőtt fényképeiről szólnánk, el kell mondanunk, hogy előnyben részesíti a sorozatokat. Egy-egy témát térben és időben többször és többféleképpen is megörökít. Ezek a szériák már túllépnek a fotóművészet határain, a filmét viszont még nem érik el, s ugyanakkor nem nevezhetők riportfotóknak sem. Ez az, ami Könözsinél az újat, az egyénit jelenti. Több lap és folyóirat — Üj Szó, Zivot, Nő, Hét stb. is közli a munkáit, de ezek a reprodukciók nem adnak, nem adhatnak hű képet Könözsi igazi profiljáról, mert egy-egy sorozat zárt egységéből kiragadott fotó, legyen az bármilyen jólsikerült is, úgy hat, mint egy csonka versidézet. Szériái közül elsőként a Gyerkőcök című készült, melyre a szabadon komponált képek és motívumok jellemzőek. Portré és zsánermegoldás váltakozik a sorozat képein, melyek aránylag hű képet adnak a gyermekről és annak világáról. A Falusi motívumok szintén széria, s párhuzamosan készült az előzővel. Ezekkel a fotókkal bizonyítható a legjobban az, amiről az előzőekben szó volt Könözsi sorozataival kapcsolatban. Az udvar a két öreggel, a tárgyak poétikus rendetlensége. Könözsi ezeken a fotókon a tömény realitást igyekezett megfogni. Jól alkalmazott vágásokkal, a nézőpont és a látószög 'változtatásával elmond mindent, amit erről a témáról el lehet mondani. További fotói fokozatosan kivezetik a nézőt a tájba, ahol az ember már nincs jelen, s csak maga a táj „beszél“ magáról és az emberről. Mind a kettőről, ugyanis a legtöbb tájképe [legalábbis jelezve) tükrözi az ember és a táj viszonyát is. Eldobott viharlámpa a hóban, kivágott farönk stb. utalnak erre a kapcsolatra. Pillanatképei végigkísérik egész eddigi útján. Bizonyos dualizmus jellemző ezekre a fotográfiákra: az idős és a fiatal ember, az új és a régi kontrasztja alkotja azt a teret, amelyben Könözsi mozog. A Bandukoló generáció sorozat az „öregség portréját“ igyekszik megrajzolni. Ennek egyik képe, amelyet itt is láthatunk, Könözsi eddigi legjobb darabjai közé tartozik. Portréin előszeretettel alkalmazza az anyagszerű megoldást. A modell formája helyett a szubjektumra helyezi a hangsúlyt, így a portré ugyan nem lesz „szép“, de annál igazabb. Az akttal nem tudott megbarátkozni, de az absztrakt fotókat is óvatosan kezeli. Ahogy elmondta, egyelőre nem is akar ezzel a kifejezésmóddal komolyabban foglalkozni, mert úgy érzi, hogy amíg nem tud hibátlanul szólni a realizmus nyelvén, addig nem célravezető, a nonfiguratív megoldások forszírozása. Álláspontját csak helyeselhetjük. Könözsi, mint már említettük, a pálya kezdetén áll. Kiállított már főiskolai tárlatokon Eperjesen, Pesten, a szlovák fővárosban, de úgy érzi, a lapok hasábjain közvetlenebb viszonyba kerül az emberekkel, mint a sokszor szűk körben látogatott kiállításokon. Reméljük, hogy ezek a sorok és a reprodukciók közelebb hozzák az olvasókhoz a fiatal Könözsit, s hű képet adnak i eményekre jogosító pályakezdéséről. Taliga István
