Irodalmi Szemle, 1973

1973/6 - JEGYZET - Tőzsér Árpád: Egy hiányos helyrajz ürügyén (Malý literárni místo-pis Československa)

jegyzet

egy hiányos helyrajz ürügyén

1972-ben jelent meg a prágai Československý spisovatel kiadásában a Malý literárni místopis Československa (Csehszlovákia kis irodalmi helyrajza) című irodalmi úti* kalauz. A kis könyv — címéhez hűen — nemcsak a cseh és szlovák, hanem Csehszlovákia más nyelvű irodalmainak, így a magyarnak is helyet szentel, emlékhelyeit igyekszik számba venni. Meghökkentő és elgondolkoztató viszont, hogy a Csehszlovákiához, illetve Szlovákiához kötődő magyar írők sora 1910-zel (Mikszáth Kálmánnal) lezárul aenne, s az egyébként nagyon lelkiismeretes és megbízható tudású szerzők (Jaroslav Nečas és Libor Knézek) nem vesznek tudomást a szlovákiai magyar irodalom létéről és képviselőiről.

Az Irodalmi helyrajz — betűrendben — a következő magyar írók szlovákiai, illetve csehországi vonatkozásaira utal: Arany János (Karlovy Vary), Balassi Bálint (Lipőt- újvár, Hibe), Bél Mátyás (Ocsova, Pozsony; Bél itt egyébként az újabb szlovák irodalomtörténetek Ma tej Bél-jével szemben Matej Bel-Funtík néven szerepel), Czuczor Gergely Andód), Jókai Mór (Komárom), Kármán József (Losonc), Madách Imre (Alsósztre- gova), Mikszáth Kálmán (Szklabonya, Rimaszombat), Pázmány Péter (nevét — kicsit logikátlanul — nem az általa alapított nagyszombati egyetemhez, s elhalálozásának helyéhez, Pozsonyhoz kapcsolják, hanem a radosnai reneszánsz püspökpalotához), Petőfi Sándor (Rimaszombat, Losonc stb.), Rimay János (Alsósztregova), Sükei Károly Losonc], Tompa Mihály (Rimaszombat, Hanva). Az élő magyar irodalom helytörténeti vonatkozásait a könyv nem jegyzi.

A névsor — Csehszlovákia megszületéséig — ha nem is kimerítő, de arányaiban kielégítő: az igazán jelentős magyar írók közül senki sem maradt ki. Nem lehet viszont szóvá nem tenni, hogy a magyar írók által jelentőssé tett szlovákiai (csehországi) helynevek közé oda kívánkozna Fábry Zoltán Stósza, Forbáth Imre Osztravája és Teplicéje, Földes Sándor Komáromja, és Sellyei József Sellyéje is, hogy az első Csehszlovák Köztársaság magyar irodalmának valóban csak a legjelentősebb (már nem élő) képviselőit említsem. Kihagyásukat semmi sem indokolja, de talán a következők magyarázzák:

1. A szerzők elsősorban az emléktáblával jelölt helyeket s a szobrokat, emlékműveket veszik számba. így kerül könyvükbe a magát annak idején Karlovy Varyban gyógyító Arany János, de nem említik az 1927—28-ban Liberecben tanuló Radnóti Miklóst.

2. Mivel a csehszlovákiai magyar irodalom összefoglaló története a mai napig hiányzik, a csehek és szlovákok elsősorban a magyarországi irodalomtörténetek „szemével“ kénytelenek bennünket látni.

Ebből a magyarázatból viszont két nagyon konkrét és sürgős feladat háru' ránk, szlovákiai magyar írókra, irodalmárokra s intézményeinkre (elsősorban az írószövetség Magyar Szekciójára és a Madách Kiadóra):

a) Javasolnunk kell a helyi és városi nemzeti bizottságok illetékes szerveinek elhunyt jelentős íróink volt lakóhelyeinek emléktáblával való megjelölését (Fábry Zoltán esetében, akinek neve a mai napig a legteljesebben szimbolizálja a szlovákiai magyar irodalom létezését, talán — egy Stőszon felállítandó — szoborra gondolni sem lenne túlzás.)

b) Össze kéne állítanunk ős ki kéne adnunk a „Csehszlovákiai magyar irodalom helyrajzát“, azaz a szlovákiai (csehországi) magyar irodalom történetének olyan lexi