Irodalmi Szemle, 1973
1973/6 - Jiří Marek: Alvilági románc
Jiŕí Marek aLy^ÁS1 'm románe avagy egy kasszafúró és egy utcalány megható szerelmi története, melyet harmonikaszó mellett énekeltek a Banzet-kocsmában mindazok okulására, akik kételkednek az emberi jóságban Amikor Brűzek felügyelő reggel többek között azt is jelentette a tanácsos úrnak, hogy a litomericei fogházból különösen példás magaviselete miatt szabadon bocsátották Cinege kasszafúrót, aki három évet ült ott, a tanácsos úr elmosolyodott: — No lám, Cinege! Nem tudom, Brűzek úr, magának mi a véleménye, de én meg vagyok győződve róla, hogy abból a Cinegéből sohasem lesz igazi kasszafúró. Az a név, hogy Cinege, tudja ... Emlékezzen rá, az az ember visszatér a becsületes foglalkozásához. Brúžek felügyelő természetesen egyetértett ezzel, mert így írja elő a szolgálati szabályzat, de bátorkodott megjegyezni, hogy Cinege legutóbbi — és az összes előző — betörésének körülményei egyre nagyobb szakértelemről tanúskodnak. — Hisz tudom én — legyintett morcosán a tanácsos úr. — Maga azt mondja: Cinegének csodálatos, újdonság számba menő feszítővasa van... De éppen ez az! Cinege értelmes fickó, tudjuk, és az élet majd lassan jó útra téríti. Egyszóval olyan iparos, aki, sajnos, más ipart űz. Ami azt illeti, ebben a nyomorban nem is csoda. — A tanácsos úr jelentőségteljesen az asztalon fekvő újságra mutatott, amely éppen a munkanélküliségről írt. Brűzek úr elköszönt, a tanácsos úr pedig így morfondírozott magában: Cinege ... Nem, ez a név nem illik egy igazi kasszafúróhoz. Cinege József — lakatos szakmunkás, ez igen. Milyen szépen festene egy kis üzlet cégtábláján! Brúžek felügyelő, tekintet nélkül a tanácsos úr véleményére, nyilvántartásba vette Cinegét, aztán egyszerre elkomorodott, mert eszébe jutott a kivizsgálatlanul maradt bankrablás, melynek során a tettes agyonlőtte a pénztárost, és azon tűnődött, menynyire változik a világ, úgy látszik, Prágában is kezdenek divatba jönni a gangszter- szokások. — Cinege feszítővasa, az igen — dünnyögte magában Brűzek úr —, igazi csemege számunkra. Vajon mikor találjuk meg ismét egy feltört kassza falán keze jellegzetes nyomát? És mikor megyünk majd megint Cinegéért? Mert úgyis mennünk kell nemsokára, s ő azonnal megérti, miről van szó, és minden teketória nélkül velünk jön, mert a kasszafúrók különleges fajta, tudják, mi illik, ha már lebuktak. De a bankrablás csúnya dolog, az ,ördög bújjon belé, ma becsületes ember nagyobb összeget akár be se tegyen a bankba. Szerencsére nekem, a fizetésemre való tekintettel, nincsenek ilyen gondjaim! A férfi, akiről a prágai Négyesen éppen szó volt, Cinege József, e pillanatban lassan ballagott Prága egyik utcáján. A Litoméricéből érkező reggeli vonat kidobta őt a pályaudvarra, egyenest bele az örvénylő emberáradatba, amitől a börtönben teljesen elszokik az ember. Szinte szédült. Ismerte azt a félig kellemes, félig szorongató érzést, amikor az ember tiszta levegőt szívhat, és sehol sem lát maga körül rácsot. Viszont annál több nőt, Jézus Mária, mennyi nő van a világon, és ez mennyire meglepi mindig az embert, mindnek olyan az alakja, hogy csak úgy forogsz utánuk, mindegyiket legalább érdekesnek — ha nem gyönyörűnek! — találod, olyan vagy, mint egy vidéki bácsika, aki feljött a mintavásárra, és nem tudja, hova vesse a szemét.
