Irodalmi Szemle, 1973

1973/6 - Keszeli Ferenc: Ökörnyál a tűzfalon

vele. Házban lakom, mint a többi ember. Itt laknak Szorgalmasék, itt lakik Bartol- čičová, a móresék, az öreg Schmidtreiber, itt lakott az öreg Padla is. Szobám fala sárga. Ha én itt még egyszer az életben festetni fogok, palástvörösre színeztetem a falakat. Úgyis mindegy. Öt esztendeje élek villanyfénynél. A falak a legelején egy hétig fehérek voltak, de vakított a fehérség, át kellett festetnem. Pedig hát fehér falak közt nőttem fel, s fehér falak közt vakult meg az öregapám is. A falon egy félbetört, rézmarkolatú kard. Anyai öregapám, Taksony Flórián házának falából ástam ki, de eredetéről nem tudtam semmit kideríteni. Ha valaki kérdez róla, azt hazudom, egy vármúzeumban loptam. Valós eredetét el se hinnék, meg se tudnám magyarázni... Öregapám és öreganyám halála után, — egy napon haltak meg — valaki felgyújtotta a házat. Temetésükről egyenesen a buszra mentem, Jöttem vissza a városba. Mind­szentekkor gyertyát gyújtottam a sírjukon, aztán elmentem az üszkös romokhoz, hogy fölfedjem a sárfalak gyönyörű titkait, melyekben egy gyerekkoron keresztül hittem. Csodálatos dolgokat véltem rejtőzni a falakban. Kincseket, melyekért pénzt ugyan senki sem ad, de fölbecsülhetetlenek, akár az ember veszendő emlékei. Az üszőkké vált házat széthordta a faluszéli szél. Nyoma alig maradt. Kérdezős­ködtem az emberek között, nem találtak-e valamit a romok alatt, nem hordott-e erre a temetés után különös dolgokat a szél? A kocsmában söröket fizettem nekik, de ők szótlanok maradtak. Alattomosak voltak, bolondnak, nem erre a világra valónak véltek, mert idegenek potyázó torkára költőm a pénzemet. Megitták a söröket, felálltak, men­tek építeni a házaikat... Ülök az ablak előtt, szemben a tűzfallal. Kint tél van, bent meleg. A nyálam odafagyott a téglára. Odakint kormos, szürke cafatok hullanak az égről. A hóra emlékeztetnek ... Egy fekete írógépre hajtom a fejemet. Nem tudom: töprengek-e vagy gondolkodom. A bádog zsibbadtra hűti a homlokomat. Tudom, hogy vannak emlékeim, tudom, hogy felbecsülhetetlenek, de garast sem adna értük senki emberfia. Elfog a félelem. Létező, de érintetlen emlékeimet széthordta a szél, kiégtek belőlem, mint ahogy Taksony Flórián házából is kiégtek a titkok. Tudom, senki sem hajolt le érettük, s aki véletlenül rájuk talált, az belegyúrta a sárba az emlékeimet. Egy lány mesélte, hogy egyszer emberekkel találkozott, akik valamit szorgalmasan gyúrogattak bele a földbe. Azt hitte, bolondok, hiszen semmit sem látott a lábuk alatt. Amikor megkérdezte tőlük, hogy mit csinálnak, olyan fenyegetően néztek rá, hogy ijedtében elfutott. Apám azt mondta Szomszédjaninak, hogy följelenteni nem szeretné, de követeli, hogy a puskát tanúk előtt dobja a folyóba. Jani ilyesmiről hallani sem akart. Apám meg­markolta a gallérját, s azt mondta, három óra gondolkodási időt kap. Délután hozta a puskát. Apám kihívta a folyóhoz a szomszéd férfiakat, léket vágtak a jégbe, és a puskát tanúk előtt elsikkasztották. Szomszédjani aztán tavasszal kicsavargatta tizenegy kislibánk nyakát, s a libákat éjszaka beledobálta a kutunkba. Amikor a dolog kiderült, s rábizonyították a vétket, dühében azt is kikiabálta, hogy a klozettból két kannával merített, s azt is beleöntötte a kutunkba. Apám nem hitte el, de öregapám sírt tehetetlenségében, s megtiltotta, hogy valaha is igyunk abból a vízből. Ledöntötte a kútágast, s azontúl minden szemetet oda hordott, míg csak egy esztendő múlva be nem telt a gödör. Ősszel kölcsönkért ötszáz koronát, és pumpás kutat veretett az udvaron, de abból meg örökkön sárga víz folyt. Szomszédjanival mindig is sok volt a bajunk. Egyszer a házunkat is fel akarta gyúj­tani, hátul már égett is a tyúkól, amikor észrevették a tüzet. Mert Szomszédjani senki­től sem félt, nem is érte soha semmilyen megtorlás. Kamaszkorombatn aztán rászántam magam, hogy valamiképp megbosszulom azt az embert. Este kimentem a folyóhoz, levertem láncáról a Szomszédjani ladikját, s elengedtem, vigye a víz, károsodjon, bosz- szankodjon az a bandita. Mikor a ladik már elhagyta a szigetet, s úszott lefelé az

Next

/
Thumbnails
Contents