Irodalmi Szemle, 1973
1973/6 - Duba Gyula: Weöres Sándor hatvanéves - Weöres Sándor: Négy vers
Weöres Sándor hatvanéves Weöres Sándort nem kell külön bemutatnunk szűkebb körű olvasóközönségünknek sem, az elmúlt években többször közöltünk válogatást verseiből, munkásságát, életművét több tanulmányban ismertettük és értékeltük. Személyét példaképeink, nagy értékteremtőink és barátaink között tartjuk számon. Sokszor beszéltünk már róla, hogy milyen melléknévvel, jelzővel illethetnénk őt, ami arra utalna, hogy emberi lényét más oldalról Is meg lehet közelíteni, mint amit csinál, s mindig arra a következtetésre jutottunk, hogy csupán egyetlen jelző pontos és találó vele kapcsolatban: ő a Költő. Kutatója és megteremtője annak az emberi szépségnek, melyet a líra van hivatott felmutatni. Weöres Sándor a költészet elhivatottja s egyben szerelmese, aki értékes életművének esztétikai eredményeivel egyben az emberi szépségnek elkötelezett írástudó közösségi méretű humánumát és erkölcsét is megvalósítja. Munkássága és értékel ma az egyetemes magyar irodalom egyik élő csúcsát jelentik. Életműve betetőzéséhez kívánunk Weöres Sándornak még hosszú évtizedekre erőt, egészséget és töretlen munkakedvet. Duba Gyula Weöres Sándor tavaszi változatok Új tavasz! itt vagy, itt! fond füzérbe, karikába, míg szél borzol a föld hajába, rét és erdő ágait. Uj tavasz! csip-csirip! most hajlíts karikába, füzérbe rétet, erdőt napsütésbe, míg madár a rügybe csip. Fond füzérbe, karikába, uj tavasz! itt vagy, itt! rét és erdő ágait, míg szél borzol a föld hajába. Rétet, erdőt napsütésbe, míg madár a rügybe csíp új tavasz! csip-csirip! most hajlíts karikába, füzérbe. Rét és erdő ágait, rétet, erdőt nap sugarába fond koszorúba és karikába, csípj tavasz! ott meg itt. mókás rigmusok 1 A síkságon nagy a táj. A toronynak foga fáj. Foga fáj, abbizon, a harangot kihúzom. 2 A kánya-bánya nem aranybánya. Oly fránya bánya, amilyen fránya maga a kánya. Az ürge-bánya nem fürge bánya. Oly lassan megy ottan, amilyen lassan, megfontoltan az ürge sose csinálja.
