Irodalmi Szemle, 1973

1973/6 - Zalabai Zsigmond: Az értelem keresője (Miroslav Válek: Válogatott versek)

Zalabai Zsigmond

az értelem keresője

(Miroslav Válek: Válogatott versek. Madách, 1972J

„Harminckét éves lettem én — / meglepetés e költemény / csecse- / becse, // ajándék, mellyel meglepem / e kávéházi -szegtelen / magam /magam“ — így kezdte Születésnapomra című versét — háta mögött egy szívszorító múlttal, maga előtt egy tébolyba rántó jövővel — József Attila. Költeménye alatt az 1937-es dátum áll. Miroslav Válek, a kortársi szlovák líra József Attila-i szemléletű, világlátású és eszmeiségű költője akkor mindössze tíz éves volt. De harminckét éves korában ő is meglepte — nemcsak magát, hanem a szlovák irodalmi közvéleményt is — egy olyan kötettel, amely egy határozott — bár itt-ott még a hangját kereső — tehetség megnyilvánulása volt. Az 1959-ben megjelent Érintések, amelynek jó néhány darabját a költő magyar nyelven megjelent válogatott verseinek gyűjteményében is olvashatjuk, még az önkeresés, az önmegvalósítás szép gyötrelmeiről is tanúskodik, de a korai versek hagyományosnak mondható intonációjából meglepően hamar kiválik egy élesebb, egy „válekibb“ hang, az a férfias hanghordozás, amely — mint a továbbiakban látni fogjuk — a költő legbensőbb sajátja. Szigorodik a hang, keményedik a tartás, merészebbek a célkitűzések, s az Érthetetlen dolgok című versből már nem egy hagyományosan lirizált magatartást, nem ellágyulást, hanem egy „fordított“ imádságot, egy meghökkentő invokációt: nem segély-, hanem veszélykérést hallunk ki:

Érthetetlen dolgok, fogadjatok be magatok közé, járjátok át minden érzékemet, érintsük meg egymást, mint hegedűt a vonó.

Egy rég olvasott esszé címe villan az eszembe: Könyörgés — agyonveretésért. Itt: könyörgés — nyugtalanságért. Mert Válek éltető eleme a nyugtalanság, célja a diszharmónia felmutatása. Kiegyensúlyozottsága: a dráma. Az eddigi négy kötetéből készült szlovák nyelvű válogatás lényegrögzítve hordja a telibetaláló címet: A nyugtalanság négykönyve. Miroslav Válek otthona — meggyőződésből vállalt, rendteremtő szándékaiból következő otthona — az „érthetetlen dolgok“ világa, amelyben az ingoványos — mert divatos életfilozófiákra, elidegenedés-elméletre csábító — talajon is otthonosan, eltévedhetetlenül mozog, megtalálva a közéleti lírikus és az elkötelezett költő „szilárd talaját“ (Szonett és emlékeztető), azt az elvi, világnézeti pontot, amelyen megvetheti a lábát. Ez a motívum másutt, a Lábuk alatt a föld című versben is fölbukkan, még kifejtettebben, még egyértelműbben példázva a költő szándékait: „Egyesüljetek, múlt idők és ősidők vizei, / tanúskodjatok az élőkért, / akiknek, míg kezük már a naphoz ér, / szükségük van a megismerés bizonyosságára, / lábuk alatt a földre.“ Az „érthetetlen dolgok“ közé való önkéntes száműzetést és a huszadik századi lét abszurditásainak — történelmi-társadalmi ellentmondásainak — az elemzését vállaló magatartást tehát a megismerés bizonyossága motiválja és mozgatja. Ez a szándék már Válek korai verseiben is megnyilvánult, gyorsan megtalált célja mellett tehát már „csak“