Irodalmi Szemle, 1973

1973/5 - Egri Viktor: Érzelmes utazás

Apa gondolata volt, hogy egy időre kerüljön messze a házból. Amint valahogy lehetővé vált az utazás, Gábor egy orosz tisztbarátja gépkocsiján levitte anyát Szol­nokra, a húgához. Gábor az egyetemi könyvtárban került véletlenül össze a kapitánnyal. Dávid Pdlias- vili is mérnöknek készült, és valami német szakkönyvet keresett. Gabi anya érdeméből egy keveset dadogott oroszul, és új ismerősét nyomban elhozta házunkba. Gyanítom, hogy anya orosz tudásával akart elbüszkélkedni, és be is következett, amit jő előre sejtett: Dávid el volt ragadtatva anyától. Magasra nőtt, éjfekete hajú grúz volt, oly sűrű szemöldökszőrzettel, villogó fehér fogakkal, hogy én cigánynak néztem. Anya talán akkor mosolyodott el Feri halála óta először, amikor Dávid oly mélyet bókolt előtte, hogy majd térdre esett. Hogyan lehet­séges, hogy ebben a romokba döntött fővárosban akad egy gyászruhás asszony, aki az ő roppant messzi hazája legendáját ismeri, amely úgy szól, hogy az Úristen hét nap alatt teremtette a világot, és a hetedük napon pihenni készült. Ekkor kopogtattak égi lakhelye ajtaján. — Lépjetek be! — szólt az Űr, és hívására egy grúz követség jelent meg. Vezetőjük földig hajolva köszöntötte az egek urát, majd ezt mondotta: — Fölosztottad a földet, mindenkinek bőven adtál belőle, csak rólunk feledkez­tél meg. Az Űristent meghökkentette a szemrehányás, és csak nagy sokára felelt engesz- telően: — Igazad van, fiam, valóban mulasztást követtem el. Csak egyetlen darab földem maradt, amit magamnak tettem félre, hogy öreg napjaimra legyen hol meghúzódnom. Legyen a tiétek ez a darab föld, nektek adom. (Majd két évtized múltán én is jártam Grúziában, és megismertem a legenda igazát: valóban a föld egyik paradicsomi darabja. Igézően szép és gazdag. Isten kalapján a bokréta, énekelhette volna róla is a mi Petőfink.) Dávid maga vezette a kocsit Szolnokra, és Gábort még aznap elemózsiával i'elpa- kolva hozta vissza. Nem voltam dohányos, annál erősebben gyötört a cukoréhség. Az első igazi, barnás kristálycukrot Dávid kapitány hozta a házunkba, addig valami me­lasznak nevezett sárgás répafőzettel édesítettük a tudja a jó ég, miféle szárított leve­lekből főzött teánkat. Ó, ez az émelygősen édes, rosszízű melasz! Hozzá képest mennyei volt a sült töknek a fogak közt puhán, édes ízzel szétomló sárgapiros kockája, amit a héjáig mohón befaltunk. Ez is háborús emlék, hiszen valahol német földön még folyt az értelmetlen öldöklés, míg mi nehezen ocsúdtunk, támolyogtunk a testen és lelken ütött sebektől. Apa jobban bírta a koplalást, mint én. A nagy dohányos Gabi a legkevésbé szenvedte meg az ínséges hónapokat; a dohány beszerzésével nem volt annyi baja, kivált azóta, hogy Dávid kapitánnyal barátságot k"‘ö ?. Elutazása után harmadnap anya váratlanul hazatoppant. Szekerekre, szöv et teher­kocsikra kéredzkedve hajnaltól estéiig elvergődött házunkig, s ott a fáradtságtól majd elalélt. Két hétig kellett volna Mária nénénknél, a húgánál maradnia, de két napnál tovább nem bírta. A ház fájdalmas emlékeitől akartuk egy időre megszabadítani — és az emlékek visszahozták őt. Hogy mennyi gondot adott azokban a hónapokban a konyha, az ma megmosolyogni való kalandosság. Ünnepnek számított, ha valami ruhadarab, fehérnemű ezüstholmi vagy porcelán csereberélése révén egy kis húshoz, szalonnához, liszthez és néhány tojáshoz jutottunk. Aztán elmúlt a nagy koplalások ideje, s átvészeltük a pengő devalválásának to:zsá- gait, hogy egyik napról a másikra milliomosok, majd milliárdosok lettünk. Ha ma, negyed évszázad múltán visszaidézem emlékezetembe, hogyan hajigáltam a szemét közé a milliárdos címleteket, úgy tűnik, mintha egy túl harsányra hangolt komédia szerepeit osztották volna ránk. És józan ésszel alig felfogható komédia volt a bevá­sárlással, csereberéléssel járó sok bosszúság is, amely különösen anya mindennap­ját keserítette meg, akinek gondja volt, hogy minket tűrhetően ellásson. Ősszel aztán egyszerre megjavult a helyzet. Józsi bácsitól, apa Los Angelesbe vető­dött fivérétől megjöttek az első csomagok tartósított élelemmel, konzervekkel és do­hánnyal. Jött mindenféle viseltnek deklarált, de jó karban levő ruhanemű, szvetterek, pulóverek, cipők és harisnyák garmadája. Az alig hordott női hoimi közt akadt egy

Next

/
Thumbnails
Contents