Irodalmi Szemle, 1973
1973/4 - Duba Gyula: Vajúdó parasztvilág (V.)
Az a téli falu nagyon fel volt kavarva negyvenhét januárjában. Lakói egy részét elvitték, a másik része bujkált, a harmadik rész, a fehérlevelesek (több mint a lakosság fele) pedig várták a tavaszt. Mi lesz akkor? Más papírok azonban arról is tanúskodnak, hogy mi nemcsak bujkáltunk, de apám a hivatalokkal is kereste a kapcsolatot, felmentést kért, és intézményekhez fordult segítségért. Bizonyítja ezt egy anyám nevére szóló levél, amelyen az öcsém és nagyanyám neve is fel van tüntetve mint címzettek, rájuk szintén vonatkoznak az alábbi sorok: „Értesítem, hogy a 88/45 Sb. számú elnöki dekrétum értelmében, mely az általános munkakötelezettségről szól, közmunkára csakis a 16 és 55 közötti férfiak és a 18—45 év közötti nők vehetők igénybe. Az idézett elnöki dekrétum értelmében nem hívhatók be közmunkára terhes anyák 3. hónaptól kezdve, valamint azok a nők, akik legalább egy tíz éven aluli gyermekről vagy két olyan személyről gondoskodnak háztartásukban, akik az idézett elnöki dekrétum hatálya alá nem esnek. Nem hívhatók be többek között: akik állandó munkaviszonyban vannak, akik tanoncok, akik iparengedély alapján ipart űznek — ide tartoznak a szabadfoglalkozású személyek, továbbá legalább 50 százalékos rokkantak, betegek és gyenge elméjűek. Fentiek alapján önre az idézett elnöki dekrétum nem vonatkoztatható. Kétnyelvű körbélyegző: MEGHATALMAZOTT az áttelepítendő magyarok érdekvédelmére Csehszlovákiában“. A levél is kétnyelvű, sokszorosított szöveggel és aláírással, s a címzetteket felszabadítja az átcsoportosítás kényszere alól. Bizonyára akkor kapta apám, amikor minden áron fehér levelet akart szerezni részünkre, de ez nem sikerült. Erről az időről, amikor már úgy látszott, semmi sem sikerül, és az otthonunkba talán már soha nem mehetünk, újabb papírdarab tanúskodik: „Igazolvány. A helybeli csendőrőrs igazolja, hogy J. D. hontfüzesgyarmati lakos (Zselízi járás) 1947. február 10-én a Szlovákiai Betelepítő Hivatalban 955-11/1947 ÜRK szám alatt utólagosan reszlovakizálásra jelentkezett. 0. őrsparancsnok“. De úgy látszik, hogy még ez sem volt elegendő ahhoz, hogy feloldódjon a döntés, amelyet egyszer az átcsoportosító bizottság meghozott, mert február végén, egy tiszta és hideg reggelen felkerekedtünk apámmal és B. E. unokaöcsémmel, és elmentünk Marótra, János bácsiékhoz. Még ez is menekülés volt, a változatosság kedvéért most a szlovák paraszthoz mentünk segítségért, ős az befogadott. Igazságtalannak tartotta, hogy el akarnak vinni, őt is kötötte a föld a maga falujához, és természetesnek tartotta, hogy ml is ragaszkodunk a miénkhez. Munkát nem tudott adni nekünk, mert még tél volt, így csak a terhére voltunk, de etetett, fekvőhelyet adott, és erkölcsi bátorításával támogatott. S amikor egy hónap múlva hazamentünk tőle, már tavasz volt, dolgozni kellett a mezőn, és nem keresték a csendőrök a depor- tálandókat, mert nemsokára a kitelepítés kezdődött. Elmúlt a nyár, az ősz és a tél, s nem vittek már sehová, de a földjeinket az eredeti átcsoportosítási végzés értelmében elkobozták. Eltelt 1948 februárja, és a következő papír már azt adja hírül, hogy a magyar nemzetiségűekkel szembeni egyértelmű elutasítás és állami szigor változik, a nemzetiségi kérdést más alapokra helyezik, és a köztársaság fokozatosan, de végérvényesen a szocialista társadalomépítés útjára lép. Ebből a sokszorosított kérvényformulából, amellyel apám a vagyonelkobzás feloldását kéri, csak az indokolást idézem: „A megfellebbezett döntés azzal az indoklással rendeli el vagyonom elkobzását, hogy engem a szlovák és cseh nemzet, a CSR árulójának és ellenségének kell tekinteni, s teszi ezt anélkül, hogy felsorolná a konkrét körülményeket, amelyekből e végkövetkeztetésre lehetne jutni. A megfellebbezett döntés ilyen körülményeket nem is mutathat fel, mert nem felelnek meg a valóságnak. E tekintetben rámutatok arra a tényre, hogy a zselízi népbíróságon nem volt ellenem büntető tárgyalás ... A megfellebbezett döntés megsérti azokat a kötelezettségvállalásokat is, amelyeket a Csehszlovák kormány a Magyarországgal való lakosságcsere-egyezményben magára vállalt. Az Egyezményhez csatolt Jegyzőkönyv szerint a magyar nemzetiségűekkel szembeni általános vagyonel'kobzási intézkedéseket fel kell függeszteni. Ezekből az okokból kérem fellebbezésem kedvező elintézését. Teljes tisztelettel: Duba Gyula.“ (Következő számurikban: Betelepültek)
