Irodalmi Szemle, 1973
1973/3 - Molnár László: Három vers - Varga Erzsébet: Két vers - Balla Kálmán: Két vers
a kő éneke Kővilágban kőmagány kőmagányom kőhalál szerelmem a kővirág kőszerelmem kősivár eldobsz: vízen pattogok nem hitted — lásd kő vagyok tavasz széttárja lábait s millió virágot taszít ki öléből az erdő Luciának árnyékoddal találkozom az égbe süllyedek árnyékoddal találkozom levelek kalászok hópelyhek lepnek el árnyékoddal találkozom sorra feltűnik a fegyver az egyenruha a jegygyűrű s a fátyol új hangok rügyek Sötét madarak hintáznak az égen fölöttük sápadtra fagyott a Nap lent völgybe süllyedő erdő ágain gubbaszt a tavasz Molnár László április Nem tudom ki ez nem tudom miért nem tudom mi ez nem tudom ki ért elmosott mindent az eső Varga Erzsébet pillanatkép az éjszaka hajába rózsaszínű kendőt akasztott a hajnal s szájába csókolt a szép cigánylánynak szegeny kis cigánylány elpirult a csóktól aztán belesápadt Balla Kálmán a költészet mozija kihalt nézőtéren kuporog a jegyszedő szemben a játék áttetsző vászna mögött szemmel alig látható napok szikrázó pályák ködök fényében a végtelenített szókincs az ismétlődő szavak fénykörében egyre újabb égitestek bolygók holdak gyülekeznek s vonulnak a türelem végtelen derengésében megállás nélkül szakadatlan
