Irodalmi Szemle, 1973
1973/3 - Csapiáros István: Egy XX. század eleji lengyel regény a magyar— szlovák viszonyról
tásuk és nevük különbözteti meg egymástól. A szlovák szereplők is csak politikai csoportosulások képviselői és nem élő emberek. Gallé kifogásolja a szerelmi történetet is, nem tudja elképzelni e két különböző, egymással élesen szemben álló ellenfél fiataljai között szövődő szerelmi viszonyt.19 Gallé rámutat arra is, hogy Gruszecki könyve a politikai szlávbarátság légkörében jött létre. Kifogásolja, hogy a gazdag szlovák nemest, Andreánszkyt az olvasó inkább lengyel hősnek érzi, mint szlováknak. Szemére veti a szerzőnek azt, hogy a könyvől nem derül ki a mártoni szlovák vezetők cárbarátsága, amit a szlovák történelem következetes folyamának érez.20 Antoni Maza- nowski, a XX. század eleji neves irodalomtörténész és kritikus szemére hányja Gru- szeckinek, hogy alkotó módszere sablonos: regényeit in media res kezdi, és csak arra ügyel, hogy negatív hőseit elég feketére fesse. Másik hibája, hogy kulcsregényeket ír. A millióért (Dia milióna) című, a drohobyczi olajbányászati vidék regénye hely, cselekmény és személyek szempontjából szinte teljes mértékben „valósághű“.21 Wilhelm Feldman (1868—1919) regény- és drámaíró, valamint irodalomtörténész szerint a szerző szándékai már a regény első soraiból kiolvashatók. Az egyes szereplők szinte kiáltják: típus vagyok, s igazságaikat verkliszerűen hajtogatják.22 Kazimierz Czachowski (1890—1948) irodalomtörténész hangsúlyozza, hogy Gruszeckinek a század- forduló után írt regényei elsietett munkák, újságírói rutin és ügyesség jellemzi őket, irodalmi színvonaluk egyre süllyed.23 S végül egy mai fiatal irodalomtörténész és kritikus véleménye. Danuta Brozowska disszertációs munkájában kiemeli, hogy „(...) epikai jelenetek sűrítése helyett motívumfelsorolással van dolgunk. Hivatalokban, ellenzéki szerkesztőségekben, plébániákon látjuk a hősöket, akik felsorolják sérelmeiket és a szerző az alapvető cselekményt csak mechanikusan kapcsolja az egyes vádakhoz“. Brozowska észreveszi azt is, hogy a képet a nacionalizmus erősen elhomályosítja. Elképzelhető az is, írja, hogy a szerző a könyv bántó optimizmusával és az ellenféllel szemben tanúsított pamfletszerű pártosságával egészen ellentétes hatást ért el.24 Vannak a regényben, igaz ritkán, objektivitásra törekvő, tárgyilagosságra mutató mondatok is. Ivko Turek, a forradalmár költő 3gy helyütt azt mondja: „Talán szeretem is a magyarokat pusztáikon, ismerem költészetüket, irodalmukat (...), de ki nem állhatom azokat, akik magyarosítani akarnak”.25 Ilyen mondatokat csak nagy ritkán olvashatunk ebben a regényben. Az imperializmus korához értünk, amikor nemcsak nemzetiségi elnyomás volt Magyarországon, de osztályelnyomás is, amelyet éppúgy megérzett a magyar paraszt és munkás, mint a szlovák, a román, a szerb és a horvát. És ezt már nem tükrözi, nem is tükrözheti Gruszecki tendenciózus kulcsregénye. Artúr Gruszecki Ezer év után című regénye erősen vitatható irodalmi értékei ellenére is kordokumentum marad. Az akkor szintén elnyomott lengyel nemzet írójának, „az aktualitások és nemes szándékú tendenciák veteránjának“ megértő megnyilvánulását kell látnunk benne a szlovák nép nemzeti törekvéseivel szemben. És ez a ma már elfelejtett irodalomtörténeti dokumentum egyúttal a lengyel—magyar—szlovák irodalmi kapcsolatoknak is érdekes fejezete ... Varsó—Pozsony, 1971. szeptember 18. 19 Ksiažka 1902. 10. 10. 341. 1. 20 uo. 21 A. Mazanowski. Mloda Polska w powiešci... stb. 1902. 76. 1. 22 w. Feldman, Pišmienníctwo polskie 1880—1904. Lwów 1905. III. köt. 33—34. 1. 23 K. Czachowski, Obraz wspólczesnej Literatúry polskiev 1880—1933 Lwów 19S4. 17—19. I. 24 D. Brozowska, O powlešciach Artura Gruszeckiego. Rocznlk Naukowo—Dydaktyczny WSzP w Krakowie, zesz. 24. Prace Hlstor. — Literackie III. Kraków 1966. 184—185. 1. 26 w tysiac lat. Warszawa 1902. 82. 1.
