Irodalmi Szemle, 1973

1973/3 - Párkány Antal: Az új híd építője (Részlet a „Sas Andor helye a csehszlovákiai magyar kulturális életben” című monográfiából)

ban a felvilágosodást és az újkori realizmust. Bérczy Károly, Bodenstedt Onyegin fordításának elolvasása után, „hogy e remekművet eredetiből átültethesse magyar nyelvre, megtanult oroszul“248 — írja Sas Andor.

A huszitizmus korának nagy ábrázolóját, Jlráseket kapcsolatba hozza a magyar társadalmi élet változásaival: „...csodálkozás és elégedettség fogná el (őt), ha a... magyar nyelvű marxista történelmi munkákban olvashatna a huszita mozgalmak áthul- lámzásáról a XV. század magyar társadalmába.“429

Sas szerint Kollárt, akiről halála századik évfordulójának kapcsán emlékezik meg, „személyes ismeretség fűzte Széchenyihez és Toldy Ferenchez és 1834—35-ben Petőfi Sándort... tanította.“250 Megemlékezésnek szánta a Húsz János című írását is. A huszita mozgalmat értékelve kifejti: „Népközi viszonylatban a husziták legnagyobb tette az volt, hogy a cseh nép szomszédságában élő nemzetek dolgozóit közös feladatok tudatára.. .“251 ébresztették. A népek szerepét mindig és mindenütt kiemelő Sas Andorról Fábry Zoltán, éppen ennek a kötetének kapcsán, ezt írja: „Sas Andor a nápközi viszonylatot kutatja, a népi erők összefogását vetíti közös síkra. Az írókról szóló vezérmotívum: mennyire és milyen mértékben emelt szót az elnyomottakért, a nép jogaiért.“252

Könyve utolsó fejezete a magyar irodalommal foglalkozik. Eötvös Józseffel kezdi, Móricz Zsigmonddal zárja a sort. Eötvösről írt tanulmányában kiemeli, hogy az „udvarhű“ arisztokraták leszármazottja, akárcsak Petőfi, „a nemességhez fordul(...) figyelmeztető szóval.“253 Eötvös Dózsát idéző regénye politikai kiállásának is legbeszédesebb bizonyítéka. Műveiről, főképpen regényeiről egyértelműen az állapítja meg, hogy „a bennük megszólaló szociális kritika az értékes haladó“254 hagyományainkhoz kapcsolódik. Kossuthról két tanulmányt, Petőfiről pedig hármat mutat be a kötetben. „Adatszerű új vonást közöl még az Arany Jánosról és Móricz Zsigmondról írt kis tanulmánya is.“255

Történelmi és irodalmi tanulmányok című kötetéről Fábry Zoltán kritikája ezt írja: „Van valami megható abban, hogy ez a régi vágású (...) tudós mennyire otthonos a teljesen új feladatok megérzésében, átvételében és továbbadásában .. ,“256

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kötetben szereplő cikkek és tanulmányok a személyi kultusz időszakában íródtak, amikor Zsdanov szektás-dogmatikus irodalomszemlélete jelölte ki az utat a mi íróink számára is. Sas Andor kötete ennek ellenére

— néhány, időközben már módosult felfogástól eltekintve — ma is értékes, élvezetes olvasmányt nyújt.

Sas Andort a legtöbben zárkózottnak, sőt egyesek mogorvának hitték. Csalódásokban, jogtalan hántásokban, mellőzöttségben ugyan gyakran volt része, mégsem volt kedély- telen, humorérzék nélküli ember.

Sokszor felvetődik, hogy mi a humor lényege, és kiket tarthatunk humoristáknak? „Az ókori orvostudomány a szervezet nedveit nevezte humornak, és azt tanította, hogy arányuk és keveredésük befolyásolja az ember temperamentumát és kedélyvilágát.“267

Ezt az eredetleg fiziológiai kifejezést alkalmazták jóval később átvitt értelemben, a humor esztétikai fogalmának művelőire. Sas is ebből az ókori hiedelemből vezeti le a humor meghatározásának eredetét, noha a humor szó mai, esztétikai átalakulása „a német elméleti irodalom hatására honosodott meg Európa-szerte.“268 Sas Andorban ugyan a „humorális nedvek“ mérsékeltebben „keringtek“, s köztudott róla, hogy irodalmi sikereit nem humoros művekkel aratta, ennek ellenére ezen az irodalomesztétikai területen is említésre méltót alkotott.

248 Uo. 181. 1.

249 Uo. 169. 1.

250 Uo. 173. 1.

251 Uo. 176. 1.

252 Lásd a 242. sz. jegyzetet! 72. 1.

253 Uo. 205. 1.

254 Uo. 235. 1.

255 Lásd a 239. sz. jegyzetet! 2000. 1.

258 Lásd a 240. sz. jegyzetet! 72. 1.

257 Oj magyar lexikon. 3. kötet. Bndapest, 1960. 338. 1.

25S Szalay Károly: Szatíra és humor. Budapest, 1983. 14. 1.