Irodalmi Szemle, 1973
1973/3 - Hegedűs András: Petőfi „élő halhatatlansága” (befejezés a januári számból)
v. Magyar szabadság — világszabadság 1945-ig Petőfit egyesek kozmopolitának, mások nacionalistának kiáltották ki. Többe képtelenek voltak összeegyeztetni a világszabadságről és a magyar szabadságról mej szólaltatott gondolatait. Csak a legnagyobbak: Ady, Juhász Gyula, József Attila ismerté fel Petőfi költői világában a nemzeti és a nemzetközi egységét. Riedl Frigyes irodalomtörténész 1923-ban, Petőfiről irt könyvében úgy emelte k a költő nemzeti jellegét, magyar voltát, hogy kilúgozta belőle az egész emberiségér a nemzetköziségéért is élő, harcoló forradalmárt. Ezt vallotta Petőfiről: „Véglete demokrata volt, ki a köztársaságban látta azt az államformát, melyben eszméi legjob ban megvalósulnak. A magyar szabadságháború, a melyben ő meghalt, nem az égés emberiség felszabadítására irányult, hanem önvédelmi harc volt a magyar szabadsá érdekében. Elvont nemzetköziség nem kellett Petőfinek: ő a szabadságtól magára nézve egyéni ségének teljes függetlenségét, a magyar népre nézve pedig a nemzeti érdekek feltétlei kielégítését várta.“ Kosztolányi Dezső pedig Petőfi, a szocialista címen a Szeged és Vidéke 1906. márciu 28-i számában megjelentetett írásában arról szólt, hogy a költő eszméi és a ko szocialistáinak nézetei között semmi rokonvonás nincs, sőt a századforduló szocialistá nem vallhatják magukat Petőfi szellemi örökösének. Kosztolányi így írt: „Petőfi szobrs előtt Budapesten ma a szocialisták énekelnek ... A szocialista dalkörök komor lelkesedéssel, szélesre tátott szájjal éneklik a jövi himnuszát annak a hősnek a szobra előtt, aki egy félszázad előtt oly ügy szolgálatába! esett el, melynek ők ma esküdt ellenségei.“ Mi az igazság? 1846 decemberében Petőfi az Egy gondolat bánt engemet... című verse tanúságí szerint vágyta, vízióban mutatta fel a világszabadságot, a rabszolga nép síkra lépésé pirosló arccal és piros zászlókkal! De ez a vágy sem volt általános és személytelen A nagy vízióban a személyességét, konkrét részvételét, cselekvő jelenlétét is hang súlyozta. De akkor, amikor rászakadt népére a közvetlen veszély, amikor az osztrák és az orosz polip az ő népét fojtogatta, egyre inkább a magyar szabadsághoz, az t népe ügyéhez tapadtak versei (Csatadal; Egész világ a harcmezőn; Vesztett csaták csúfos futások!; Négy nap dörgött az ágyú...; Csatában stb.). Petőfi nemzeti küzedelmünket világtörténelemi távlatban tudta nézni. Nem ellentét hanem egység, összefüggés van Petőfinek a magyar és a világszabadságról vallon gondolataiban. Maiságának, élő halhatatlanságánk a záloga ebben is található.
