Irodalmi Szemle, 1973
1973/3 - Hegedűs András: Petőfi „élő halhatatlansága” (befejezés a januári számból)
Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor ... De szabadok vagyunk. (A farkasok dala) Petőfi a Ha férfi vagy, légy férfi... morális parancsát a maga számára kötelezőnek tartotta. Nem is tartotta, élte. Hétköznapjaiban, mindennapjaiban is követni tudta erkölcse parancsait. Pedig jól tudta, milyen veszélyeket vállal forradalmi költészetével, elvei, eszméi megvallásával. Táncsics vasra verésekor, börtönbe zárásakor 1847-ben rádöbbenhetett, milyen sors várhat arra, aki a szabadság szerelmese és a zsarnoki elnyomás ostorozőja. Arról is volt tudomása, hogy minden lépését — nemcsak Pesten, hanem mindenütt, ahol az országban megfordult — rendőrspiclik figyelik. 1846-ban már gyakran vitte a posta a spionok titkos jelentését Petőfiről Bécsbe. Az egyikben, az 1846. június 12-i keltezésűben ezek a megállapítások találhatók: „... A társaságban többnyire néma és nem ott nyilvánítja forradalmi szellemét, hanem költői munkáiban. Petőfi a minisz- térium és a monarchia ellen szidalmakat szedett versbe és egy fölhívást is készített Magyarországhoz a lengyelek fölszabadítására, továbbá egy forradalmi költeményt Magyarország részére, amely a maga nemében a szabadság minden határán túlmegy. Ezt a három költeményt Petőfi csak bizalmas körben olvassa föl vagy szavalja el. Ha észreveszi, hogy jegyeznek, akkor megszakítja előadását. Petőfi nagyon titkolózik ezekkel a versekkel s ez az oka, hogy a referens eddig nem kaphatta meg. Hogy Petőfi társaságban forradalmi hangon beszél, sokan kétségbe akarják vonni; de mégis úgy van, mert hisz gyakran mondja, hogy Ausztria ellen mélységes gyűlöletet érez és reméli, hogy ezt csakhamar kielégítheti.“ 1846. július 3-án a bécsi rendőrminiszter már szükségét érezte annak, hogy ilyen utasítást adjon a pesti főkapitánynak: „... Amint értesülök, Pesten most egy bizonyos Petőfi Sándor, az ott megjelenő Pesti Divatlap munkatársa, azzal tűnt föl, hogy politikai verseket és cikkeket ír és hogy ezekben, valamint bizalmas körökben tett szóbeli nyilatkozataival, exaltált gyűlöletet árul el az osztrák államigazgatás ellen; a legközelebbi jövőre pedig a fennálló rend teljes felfordulását és a véres katasztrófát jósolja. Ebből az alkalomból fölkérem, hogy Petőfi egyéniségéről, családi, vagyoni és egyéb viszonyairól, vita anteacta-járól és mostani foglalkozásmódjáról s összeköttetéseiről, továbbá intellektuális képességeiről és tanultságáról közelebbi felvilágosításokat szerezzen és ennek eredményét adja tudtomra; különösen pedig kérem, szíveskedjék politikai viselkedését, járás-kelését gondosan szemmel tartani, nevezetesen a levelezését pontosan ellenőrizni, mihez képest intézkedéseit és észleleteit tudomásomra hozni ne terheltessék.“ A hivatásos rendőrök és a koncot leső spiclik körmölték is a jelentéseket. Petőfi minden politikai tartalmú kijelentéséről, verséről így szerzett rögtön tudomást a bécsi kamarilla. A Csalogányok és pacsirták megjelenése után például egy gróf, aki történet- tudományi tevékenységet is végzett, s aki az udvari könyvtár igazgatói székére aspirált, ilyen kémjelentéssel kívánta Becs kegyeit megnyerni: „Magyarországnak most eggyel több politikai költője van, a neve Petőfi — fiatalember, nem talentum nélkül — s egy folyóiratban „Csalogányok és pacsirták“ című verset eresztett világgá, amelyben sokat lamentál; de — mondja — jön a megmentőnk, anélkül, hogy hóhéraink észre- veanék: a jövő“. Erdélyben című 'költeményéről pedig már annak megjelenése előtt értesült a kamarilla. Ugyanis Petőfi levelét elfogták, és a levél tartalmáról azonnal értesítették Bécset. A forradalom és a szabadságharc idején Bécs Petőfi nyílt megsemmisítésére törekedett. 1848 májusában eljárást akartak indíttatni a költő ellen „egyik felségsértő verse miatt“. Később le akarták tartóztatni, majd az osztrák katonai hatóságokat utasították, hogy Petőfit el kell fogni és példás szigorral meg kell büntetni „speciálisan nagyhatású lázító munkája miatt“. A segesvári csata után pedig elfogató „körözvény“-t adtak ki ellene. Bécs sem akarta elhinni, hogy Petőfi meghalt. A költőt elveitől, meggyőződésétől elriasztani, megalkuvásra, kompromisszumra kényszeríteni azonban nem lehetett.
