Irodalmi Szemle, 1973
1973/3 - Gál Sándor: Jelzések
mellékesen —, hogy az ú] helyzetek a régi igazságoknak új fényt adnak. S ezt mindjárt közölte az útitársával, aki kesztyűs kezével időnként letörölte az ablak bepárásodott üvegét. Hétfő reggel. Hősünk a konyhában teát főzött, a lány pedig a fürdőszobában állt a tükör előtt, s a szeme környékét festette nagy szakértelemmel. Később felöltözött, s a konyhában megteáztak. Józan és bölcs egyezséget kötöttek az éjszaka, felnőttekhez méltó egyezséget. Nem szabtak feltételeket, se határokat egymásnak. A volt és a lesz közé szorítottak mindent; a van lett a lényeg, az, ami a tegnap és a holnap között vonul, s ami holnap és holnapután is ugyanaz marad. S mikor hősünk lekísérte a lányt a földszintre, egyáltalán nem bánta, hogy egyedül marad. Bal bokája sajgott, s ahogy ment fölfelé a lépcsőn, az jutott az eszébe, hogy a vándorkövek emlékét az ember tovább érzi, mint az asszonyokét, s kicsit sajnálta, hogy életében még nem találkozott olyan asszonnyal, akinek az emléke úgy felsajogna, mint a vándorkőé, amelyre azon a délutánon, amikor ment föl a fennsíkra a szarvasok után, rálépett... Ezért lehet aztán az, hogy némely dolgok kiesnek az ember életéből, némely dolgok pedig megmaradnak. Csak azt nehéz eldönteni, hogy mi a jobb: ami elvész, vagy ami megmarad. lvan Schurmann: Ex libris C. D. (Szlovák Szocialista Köztársaság)
