Irodalmi Szemle, 1973

1973/2 - HAGYOMÁNY - Szíj Rezső: Szepsi Csombor Márton és Kopernikusz

ságos csillagászati remekmű) részletes ismertetése során egy Kopernikuszt ábrázoló festménnyel is találkozik. Képek, szobrok iránti érdeklődése oly alapos, hogy nemegy helyen leírja a festmény által ábrázolt cselekményt, a rajta látható személyekkel együtt. Erről már szóltam a Művészet 1962. évfolyamában, itt csak arra utalok, mint további bizonyítékra, mit jelent megállni egy festmény mellett. Hányan elmennek egy-egy kép vagy szobor mellett úgy, hogy tekintetre sem méltatják. Mennyivel inkább föltűnő és méltánylandó ennél a fiatal iskolamesternél, hogy a művészetnek minden ága érdekelte (csak a színészetről hallgatott), s hogy tisztában van egy-egy festmény értékével, különösen ha az híres embert ábrázol. Leírja a strassburgi Kopernikusz- képet is: „képe veres ruhában hosszú hajjal irattatva ily titulussal: Nicolai Coopernici subtilissimi Mathematici effigies“. (Magyarul: az igen éles elméjű matematikusnak, Nicolaus Kopernlkusznak a képmása.)

(Mintegy zárójelben: csak helyszíni utánjárással tudnám eldönteni, hogy talán mégis nem szoborról ír-e — festmény helyett. Csombor régies kifejezései szoborra is alkalmazhatók. De akár festményről, akár szoborról légyen szó, Csombor érdeklődését, tehát mondanivalónk lényegét nem érinti.)

Annak bizonyítására, hogy mennyire érdekelte a természettudomány, éppen a napló Strassburgra vonatkozó része az újabb bizonyíték. Leírja ugyanis, hogy látott egy éggömböt, amely nem száz esztendőben, hanem esztendőnként fordul egyet. Ez már félreérthetetlenül mutatja, miről van szó: a Föld egy esztendő alatt kerüli meg a Napot. Kétfelől két táblát talál, ezek közül az egyik harminc esztendeig a Nap fogyatkozását, „exlypsisét“, a másik a Holdét mutatja. Aztán két planétáról ír, amelyekből úgy jönnek ki a napokat jelképező szobrok, mint ahogy a napok követik egymást egy-egy héten belül: vasárnap a Nap, hétfőn a Hold, kedden a Mars, szerdán a Mercu- rius, csütörtökön a Jupiter, pénteken a Venus, szombaton a Saturnus. Senki sem tagadhatja, hogy mindebben Csombor csillagászat iránti érdeklődése nyilvánul meg, hitelesítve azt a rokonszenvet, ami őt lélekben Kopernikuszhoz fűzi.

Ennyi az, ami az Europica Varietasban Kopemikuszra vonatkozik. Ez az eddigi első ismert adat a nagy lengyel csillagászra vonatkozóan a magyar irodalomban. Nem egészen nyolc évtized kellett ahhoz, hogy neve föltűnjék, s ez az ország politikai, társadalmi és vallási megosztottságát, a török és a Habsburg-zsoldosok garázdálkodását figyelembe véve, nem is csodálható. Azt hogy a tudomány ápolásához nyugalom kell s a tudományos eszmék elterjedéséhez megfelelő körülmények szükségesek, éppen a magyar- és lengyelországi közállapotok közti különbség bizonyítja. Hisz 1514 után fokozatosan, majd végleg megszűnik a magyar diákok krakkói bursája, amelynek pedig a magyar tudományosság oly sokat köszönhet. Ha Csombor itthon marad, nem biztos, hogy fölfedezi a maga számára Kopernikuszt és társait, s megismerkedik — ha csak nagy vonalakban is — kora természettudományának állásával. Danckáből tovább indulva már nemcsak problémaérzékenysége, kíváncsisága vezeti, hanem a szerzett tudomány is. Ezért amikor elhajózik Dánia partjainál Ven szigete mellett, magától értetődően jegyzi fel a hozzá fűződő neves eseményt, hogy ti. II. Frigyes dán király ezen a szigeten

„amaz híres neves Tycho de Brahe fő mathematicusnak, csak hogy inkább az népnek zörgése kívül az égjárásnak mélységes tudományában forgolódhatnék, és egy szép házat építtetett, kinek ott lőtt Írása sokaknál nagy becsületben tartatik“.

Tycho Brahe (1546—1601) húsz évig valóban e sziget csillagvizsgálójában végezte megfigyeléseit, amelyeket aztán Kepler értékesített és fejlesztett tovább. Tudott-e ennél többet a kiváló csillagászról Csombor, kérdi Kovács Sándor Iván, de nem tartja azt valószínűnek, mivel Prágában járva Csombor nem nézte meg Brahe sírját. De ez a mi szempontunkból kevésbé lényeges. Prága akkor már a háborúra való készülődés lázában égett, kitörőben az a háború, amely harminc éven át dúlja Közép-Európát. Csombor, aki lázas kíváncsisággal fürkészett minden után, ami útjába került, legyen az tudomány, művészet vagy társadalmi szokás, Prágában nem ér rá elmélyedni a látható dolgok tanulmányozásában. Azzal, hogy ki volt Tycho Brahe, a korszak másik r.agy hírű csillagásza, tisztában volt, s az, hogy a prágai Tyn templomban nem nézte meg