Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - Költészetünk kisantológiája
Szitási Ferenc Kmeczkó Mihály kötődések — I. Hamuban keresem az erdőt —: levelek folyqsóin tenyér nélküli kezek: csak csonkok, csak csonkok nyúlnak eltörni a kilincseket. Anyám a táj gyökere, szára, lombja; apás fájdalom zizeg bennem —-------f élpartú folyókat őriznek a fák —: fekete homok az éjszaka. Ujjaktól népes a kezem, homlokomra árnyékot vet a mozdulat —: kékesen született pillanat a magány. Feltört magban a fa: csak a magban —: gyümölcsben gyökeret hajt a hajnal, a halálból minden tükör visszanéz, szemem helyére rakódik a mész, a mész — bejártam magamon minden tájat; a tájat, nyelvem az időtől kivált —: madárrá lett a folyó... (.) (1972) Zirig Árpád zápor ver minden utat mindig egy kicsivel mélyebbre egy kicsivel messzebbre egy kicsivel magasabbra fel a képzelet magasába ahol az éneket az éneket kell megteremtened az ősit mely záporként zúdul a tájra (1972) megfigyelted-e már MEGFIGYELTED-E MÁR hogyha terem az ég szürke füvet villámszirmokat rejteget üveg- tenyerében a táj hogy órádban az apró kerekek fogukkal féltik egymást s remegnek MEGFIGYELTED-E MÁR és ha rügyeznek az árva ágak a fény elé párosával állnak s ha ritka falat vár milyen szilárdan simul egymáshoz a két fogsor s a telt száj nem átkoz MEGFIGYELTED-E MÁR hogy párosával hull a levél is s a páros csillagok megigézik ha zord magányban jár az ég agglegénye az üstökös s a mindenségben hiába köröz MEGFIGYELTED-E MÁR az utca mentén mind szemben állnak féltik vigyázzák egymást a házak s ha az este leszáll a fények is párosával gyúlnak s a szeretők egymáshoz indulnak MEGFIGYELTED-E MÁR A Mozdulatok (1971) című kötetből Németh István lelőttük a kutyánkat Lelőttük a kutyánkat — sokáig vonított az égen. Nem haragudott, csak a fájdalomtól kivicsorította fogát, és menekült, menekült, hosszan zörgött az égbolton a lánca, mígnem elnyúlt fekete teste a fejünk felett. (Egyszemű éjszaka, 1970)
