Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - Simkó Margit: Bertold Brecht és a Berliner Ensemble
Simkó Margit Ki építette a hétkapujú Thébát? A könyvekben királyok nevei állnak. Királyok vonszolták oda a sziklatömböket? És a többször lerombolt Babylon — ki építette fel újra annyiszor? Az aranytól fénylő Lima mely házaiban laktak az építők? Hová mentek este a befejezett 'kínai falról a kőművesek? A nagy Róma tele diadalívvel. Ki állította fel azokat? Kin diadalmaskodtak a Caesarok? A sokat megénekelt Byzánc csak palotákat emelt lakóinak? Még a mondák Atlantiszában is bőgtek az éjben, hogy elnyelte a tenger, a fuldoklók rabszolgáik után. Az ifjú Nagy Sándor meghódította Indiát. Ő egyedül? Caesar leverte a gallokat. Nem volt vele legalább egy szakács? Spanyol Fülöp sírt, mikor flottája elmerült a mélyben. Más senki sem sírt? Második Frigyes győzött a hétéves háborúban. Ki győzött kívüle? Minden lapon egy győzelem. Ki főzte a győzelmi lakomát? Minden tíz évben egy nagy ember. Ki fizette a költségeket? Annyi tudósítás. Annyi kérdés. (Egy olvasó munkás kérdései — a szerző fordítása) E szabad verse lényegbevágóan jellemzi stílusát. Bemutat, kérdéseket tesz fel, látszólag ártatlan, szinte primitívneik tűnő gondolatokat sorakoztat, és ezzel — a gazembereket dühbe hozza, az értelmeseiket kritikára ösztönzi, a fal mellé húzódók lehunyt szemét felnyitja, úgyhogy akarva, nem akarva, meg keli látniuk a valóságot. Kegyetlen író. Kegyetlen az olvasókhoz, a nézőkhöz, a korhoz, amelyben élt és saját magához is. Nem engedte meg magának az elérzékenyülést, a teátrális lelkesedést, a költői túlzást, a forradalmi elfogultságot, még csak a sértett gyűlöletet sem. Hideg tárgyilagossággal figyelte az eseményeket, jóllehet szenvedő alanyukként majdne** tizenöt évig élt az emigráció keserű kenyerén. * A nagy német író születésének 75. évfordulójára. Bérlőid Brecht és a Berliner Ensemble*
