Irodalmi Szemle, 1973

1973/2 - Turczel Lajos: Fučík és a csehszlovákiai magyarok

diákszervezet a Sarlót a nemzeti alap feladásával vádolta és a magyar diákszövetségből való kizárását javasolta. A Sarlósok az ellenük irányzott vádra és javaslatra a következő nyilatkozattal reagáltak: „Mi, sarlósok, forradalmi szocialisták vagyunk, s ez nem jelenti, hogy valaha is választottunk volna nemzetiség és nemzetköziség között. Magyarok vagyunk születésünk, nyelvünk szerint, s a magyar munkásság és parasztság érdekeiért folyó osztályharcba állottunk be a nemzetiségi és osztályelnyomás ellen... Nemzetköziségünk is helyzetünkből adódik. A mi érdekeinkért küzd a cseh munkásság is ugyanazok az erők ellen, melyek minket, kisebbségi magyar dolgozókat is szorítanak. Mi szolidárisak vagyunk tehát a cseh munkássággal. Nemzet és nemzetköziség elválaszthatatlan, ha szabad nemzeteket és felszabadult dolgozókat akarunk.“ (Nemzeti vagy nemzetközi. Az Ot 1932/8.)

Az idézett dokumentumokból jól látható, hogy a kommunista Fučíknak és a „helyes útat“ kereső és arra rátaláló Sarlónak a kapcsolata mennyire természetes, szinte törvényszerű és kölcsönösen termékeny volt. A kapcsolat a kongresszus utáni időben is fennmaradt, sőt személyes érintkezésekkel bővült. Ismeretes, hogy a Sarló vezetői közül néhányan részt- vettek Az Üt szerkesztésében, amely viszont szorosan együttműködött a szlovák Davval és a Fučík által szerkesztett Tvorbával.

A Fuči'kkal való személyes kapcsolatról főleg Balogh Edgár ir a Hét próbában. Ö rögzíti — a filmfelvevőgép lencséjének élességével — azokat a pillanatokat, amikor Fučík megérkezik a kongresszusra és szót kér: „Javában folyt a vita, amikor tumultus támadt a zsúfolt teremben. A bejáratnál útat tört valaki. Egyesek felismerték, helyet adtak, a vendég megállt a sarokban. Üdvözöltük, taps fogadta: Július Fučík, a Ivor- b a szerkesztője érkezett meg Prágából. Azonnal szót kért. Fejek bokrában látom, fiatalok ültek és álltak körülöttek, a tömkelegből emelkedett ki nyurga alakja, kacagós fiatal arca. Megjelenésének varázsa volt: csillogó nagy szem, villogó fogsor, áradt belőle az egészség.“

Hasonló szuggesztivitással idézi fel Balogh a nyomdai tördelőasztalnál való találkozásokat: „Kint Kariinban, a Rudé právo nyomdájában készült Az Üt. Figyelmes cseh nyomdászokkal, akik először csodálkoztak rajtam (a magyar kiadványok dolgában nemigen járt hozzájuk senki), majd nagyon is megbecsülték a számukra természetes művészi igényességet. Látom Fučíkot a szomszéd tördelő asztalnál, s tetszik, hogy a tükör, a betűtípus kiválogatása, a képek elhelyezése neki is problémája volt. S a lángoló stílusa! A maróan szellemes publicisztikai hangvétele! Boldog voltam itt a nyomdában, újabb kapocs, mely a párthoz vont a kis dolgok nagyságának törvényével. A cseh kommunista írók sohasem riadtak vissza attól, hogy az egész cseh múltat mozgósítsák a jövőért. Itt láttam, milyen ragyogóan népi, össznépi, valóban cseh, egy egész jövendőbeli nemzeté tud lenni harcos kommunizmusuk, vénáiban a huszita harcosok riadójával s a fehérhegyi ütközet után vérpadra hurcoltak megintlen felinduló átkaival.“

Valószínű, sőt biztos, hogy Fábry Zoltán személyesen nem találkozott Fučíkkal; ellenkező esetben ezt az élményét a róla szóló írásaiban megörökítette volna. Lehetséges, hogy Fábry Prágában sem járt soha. Pozsonyba is ritkán jött, a sarlós kongresz- szusra maga helyett levelet küldött, az általa irányított Az Üt szerkesztőségével pedig általában posta útján érintkezett.

Az ő Fučík-képét két remek esszéje őrzi. Az egyikben (Fučík és a magyarok. Hidak és árkok, 200. o.) a kongresszusi felszólalást értékeli, és annak utolsó mondatát — „Az Önök felszabadulásának napja jelenti számunkra is a szabadság napját“ — különös hangsúllyal emeli ki: „Amikor Fučík egy elnyomott kisebbséghez szólott, így is mondhatta volna: A mi felszabadulásunk napja jelenti az Önök számára is a szabadság napját... Fučík azonban megfordítva formulázta az igazságot. És ez nem udvariasság volt, de az erkölcsi elkötelezettség elemi megnyilvánulása: a magamnál is jobban elnyomottak ügye és igazsága mindenekfölött és mindenekelőtt. Július Fučík mindenütt és mindenkor az erkölcsi elkötelezettség realistája volt. Mi, szlovákiai magyarok, hálával és büszkeséggel nyugtázhatjuk morális realizmusát. Koronatanúk vagyunk: »Szerettelek benneteket emberek ..

A másik esszében (Fučík halhatatlansága. A gondolat igaza, 237. o.) Fábry Fučík erkölcsi elkötelezettségének a kiteljesedését: kommunista következetességét, harcos