Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - Arató Endre: Magyar—szlovák együttműködés a 30-as évek Csehszlovákiájában (Fábry Zoltánra emlékezünk)
jává. Egy osztály szava ő, egy új kultúra, új tartalom dokumentálója.“ Majd beszédét így fejezte be: „Amikor Gorkijt köszöntjük, sohasem ünnepelhetjük magát a személyt, vagy kiragadva az írót. Benne és általa az emberiség mai legszentebb ügyét: a világ proletariátus harcát, munkáját és kultúráját köszöntjük!“ Érdemes felhívnunk Fábry Zoltánnak ezekre az írásaira is a figyelmet — csakúgy ide tartozott a már idézett, 1931-ből kelt előadásvázlata —, mert gyakori, hogy működésének későbbi antifasiszta és a Népfront szellemében fogant publicisztikája áll az elemző figyelem középpontjában. Igaz, hogy e korszak gyakran türelmetlen és egyoldalú kritikai munkásságot is eredményezett, nem voltak kevesen az alaptalanul megsértett demokraták, de időtálló ez a Fábry Zoltán is, ideje volna ezeket az írásait is alaposan elemezni s feltárni értékeit. Ő maga egyébként erre a korszakára többször önkritikusain tekintett vissza. Hangsúlyoznunk kell a magyar reakció éles kritikáját, amellyel csakúgy tele vannak írásai. De nemcsak a Horthy-ellenforradalom, hanem a szlovákiai magyar jobboldal is méltó helyére kerül harcos esszéiben. Ez is alapvető értéke Fábrynak és e magatartás adta az erkölcsi alapot a szlovák nacionalizmus kendőzetlen bírálatához, és a magyar progresszió, a szlovákiai magyar tömegek meggyőző védelméhez. Ezek a tömegek ott voltak Csehszlovákia Kommunista Pártjának soraiban, a különböző demokratikus mozgalmakban, s ott a szóban forgó Gorkij ünnepen, ahol mint cseppben a tenger tükröződött magatartásuk, állásfoglalásuk. Az egykorú rendőri jelentés szerint a kultúresten, a pozsonyi prlmáspálota tükörtermében 350-en—400-an vettek részt, köztük n'agy számban magyarok. Az előadáson kívül a kultúrest gazdag programjából csupán néhány mozzanatot emelünk ki. A Vörös Barátság több kórusversét recitálták (így nem fogunk tovább élni, Százmillió testvér készülődik), amelyek a Fábry szerkesztette Az Útban jelentek meg. A szlovák és a cseh költészetet Laco Novomeský és Vítäzslav Nezval kommunista költők versei képviselték. Novomeský Két ballada című jól ismert költeménye a bányászok súlyos helyzetéről szólt, Nezval pedig a Szovjetunióról adott lelkesítő képet egyszerű népies formában írt versében. Egy másik, Majakoszkij sugallta, ismert verse az A Vörös Internacionálé indulója címet viselte. Ez váltotta ki leginkább a cenzúra érdeklődését, a legtöbb sort ebből törölték. Jól kapcsolódtak e költeményekhez azok a szlovák népdalok, amelyek a feudalizmus elnyomását idézték fel, vagy a német munkásdalok (az utóbbiak a német nyelvű program középpontját alkották). A nagy szovjet íróról német nyelvű méltatás nem hangzott el, de a polgári kultúra kríziséről — s ez jól illeszkedett a kultúrest és a Gorkij ünnepség egészébe — német fejtegetést hallhatott a közönség. Az előadó betegsége miatt nem kerülhetett sor Morvay Gyula szlovákiai magyar kommunista író addig még napvilágot nem látott két megrázó költeményének a bemutatására (Valami keletkezik, Szocialisták). Az előbbiből idézzük e sorokat: „Régen meghalt az egy ember szava, mert hogyan is üvöltené túl milliók szavát? Aprócska szabadságok helyett egész világ udvarán sorakozás, mozgás van: élő sebbé dagad a tömeg.“ A Gorkij-esten határozat is született: „Felhívjuk az összes jelenlevőket, hogyha tényleg Maxim Gorkij szellemében akarnak dolgozni, segítsék az osztályharcos kultúr- szervezeteket a munkásosztály érdekeiért vívott harcban, a burzsoázia kultúrreakciója ellen. Ezt a Maxim Gorkij szellemében tett fogadalmat juttassuk el, mint üdvözletét Maxim Gorkijhoz.“ E pozsonyi kulturális megmozduláshoz fontos agitatív vállalkozások kapcsolódtak. Mindenekelőtt három nyelven propagálták a kommunista sajtót. A szlovák sajtóról Ján Poničan beszélt. Bennünket különösen érdekel Balogh Edgárnak a felszólalása, aki Fábry Zoltán Az Otja nevében köszöntötte „a pozsonyi munkásság harcos kultúr- frontját“, és összehasonlította a polgári, valamint a proletár sajtót és irodalmat. A polgári irodalom, bármennyire is operál az élet motívumaival, mégis elszakít az élettől,
