Irodalmi Szemle, 1973

1973/2 - Arató Endre: Magyar—szlovák együttműködés a 30-as évek Csehszlovákiájában (Fábry Zoltánra emlékezünk)

a forradalmi jogfolytonosságot életben kell tartani ás továbbadni a következő generációnak. Ez a nekünk juttatott korszerep: ezt a Vesta tüzet kell őriznünk. Szürke emberek vagyunk csak ebben a harcban. Le kell mondanunk Írói hiúságról és más ilyen különcségekről. Teljes következetességgel kell járnunk az osztályharc útját. A társadalom gáncsaival nem lehet törődnünk. Az osztályharc alapján álló írót társadalmi bojkott akarja ,belátásra’ bírni. Az uralkodó osztály összefog ellene. Egyszerre csak nincs lap, mely írásainak helyt adjon, nincs kiadó, mely könyvét kiadja. A megértet- lenség átka riasztja, gazdasági bojkott és más legális rendszabályok várnak itt az íróra .dicsőség’, .hírnév’ helyett. Aki gyenge, az az első sikertelenség láttán, az első elbátortalanodásra el fog futni és konszolidálja magát. De az igazi korfelelős író kitart kitűzött célja mellett és dogmatikusan, egyoldalú aszkézissel, egyoldalúan kalapálja művét, harcolja harcát a proletariátus jövőben holtbizonyosan igazolódó igazáért. A dolgozó öntudatos emberért, mint a jövő embertípusáért, akinek bár sorsa nehéz és göröngyös, de akinek a emberiség jövője érdekében ki kell harcolni igazát és pillanatnyi megélhetését: a mindennapi kenyeret. A kenyér, a megélhetés, az élet pozitívuma, valósága vezeti az osztályharcos író tollát és a forradalmi csoda: az igazságkeresés szükséges bátorsága determinálja működését. Hite és meggyőződése megingathatatlan, mert tudjuk: mindig a forradalmárok igazolódtak és soha a konjunktúra- lovagok, sose a konszolidáció, az .abszolút irodalom’ mai nagyjai, a szellemi ellen- forradalom száz év múlva ismeretlen hősei, de mindig azok, akik a tömeghez, a néphez beszéltek és akik így ennek a tömegnek a jövő életet: az emberiség jövő életét alapozták.“ (Az előadásvázlat megtalálható: Štátny slovenský ústredný archív — ŠSÚA

— Szlovák Állami Központi Levéltár, Policajné riaditeľstvo, Rendőrigazgatóság Elnöksége — PR. prez. 1930. 88. fasc. 16/4 sz.)

Ebben az időben már néhány éves múltra tekintett vissza a Dav (Tömeg) című szlovák folyóirat (1924-től jelent meg "bizonyos kihagyásokkal), amely köré Laco Novomeský, Ján Poničan és Vlado Clementis vezetésével fiatal szlovák szocialista írók, értelmiségiek tömörültek, akik a már említett főiskolás szövetségben, a párt vezetése alatt álló Szocialista Akadémia keretében, valamint a Vörös Barátság Proletár Testedző Egyesületben is tevékenykedtek, valamennyiben a magyar Sarló tagságával szoros egységben. Ehhez az együttműködéshez tartozott a Dav és az 1931-től Fábry Zoltán szerkesztésében meginduló Az Ot szoros kapcsolata, amely addig tartdtt, míg kb. egy- időben a két lap (Az Ot 1936, Dav 1937) meg nem szűnt. Hálás feladat és külön tanulmány témája lehetne a két teljesen önálló és egyénien szerkesztett kultúrpolitikai lap egybevetése (esetleg a hasonló prágai folyóirat, a Tvorba (magyarul Mű) bekapcsolásával). Erre ez alkalommal természetesen nincs lehetőség, de az együttműködés bemutatásának jobb megértése szempontjából a legalábbis vázlatszerű összehasonlítás mégsem kerülhető el.

Abból kell kiindulnunk, hogy a két lap teljes ideológiai egységet tükrözött: a mar- xizmus-leninizmus elvei alapján állt. Mindegyik a szlovákiai valóságot mérte fel, ki-ki a maga területén, a Dav elsősorban a szlovák, Az Ot pedig a magyar vidékeken. E feltárás kedvelt műfaja volt mindkét lapban a harcos riport, amely a munkás- és parasztéletet, a különböző megmozdulásokat és sztrájkokat, a polgári állam elnyomó apparátusának önkényét mutatta be.

Marxista szellemiségű politikai cikkek egész sora látott napvilágot Az Ot és a üJav hasábjain. Ezek az írások a napi politikai eseményeket általánosító szinten és széles nemzetközi megalapozottsággal taglalták. Nagy figyelmet fordítottak az értelmiség kérdéseire, és egyaránt ösztönözték a szlovák és a csehszlovákiai magyar szocialista irodalom kibontakoztatását. Ezen a téren mindkét lap jelentős funkciót töltött be: hasábjain jelentek meg az induló szocialista irodalom színvonalas költeményei, prózai termékei. A kor szocialista világirodalmából elsősorban a szovjet és a német kapott kelyet e művelődéspolitikai folyóiratokban. Az irodalmon és a tevékeny irodalmi kritikán túl széles volt e lapok kulturális profilja: a művészetek különböző ágai és a színház állottak a középpontban. Az esetben is, a hazai szocialista próbálkozások ösztönzése mellett tág ablakot nyitottak a világra. A tudomány sem maradt ki e lapokból: filozófiát, közgazdaságot, a marxizmus-Ieninizmus különböző, az élet által fölvetett kérdéseit, a technikát mind pártos cikkek képviselték.