Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - Költészetünk kisantológiája
Tekintete még tapogatózik a félhomályban, de a pókhálók szálai közt, a cipruslombok nyílásain át már szűrődik a fény, Szulamit lábszárára óvatosan tekerednek a lángok. „Alszol, Szulamit?“ — kérdi halkan a Prédikátor, hunyorogva morzsolgatja göndör szakállát s kissé elálló fülét vakargatja aranyozott töltőtollával, lám, lám, milyen bátortalan a hangja most a Tévedhetetlennek, a Bölcsnek, Szulamit elnyúlva alszik a gyékényheverőn, mint maga a mezítlen és hiánytalan Bölcsesség, mint a legfőbb Kinyilatkoztatás, a királyok királya meg tépi szakállát, „Megírtam, Szulamit!“ — dünnyögi szánalmas hangon, az asszony dühösen fordul az aranyos sátorlapnak, a mennyei reflektor a cipruslevelek résein át beragyogja okos tomporát, melynek kerülete, „mint a mesterek kezéből kikerült kösöntyű“. A Tériszony (1968) című kötetből Simkó Tibor Petrik József Tompa fekeierigó Falusi pap volt, nem dohos barát, ki zord halált vár gyötrő rémületben; borozva élte álmatag nyarát, a kaszás mégsem lelte készülstlen. Jégmező! Szeges csizmákkal úgy letapostuk tegnap a havat, kásásán mállott s vizet eresztett. Reggal jég koppant a talpunk alatt. Ö, áldott Nap, mely langy sugárral át meg áttör füstből szőtt százrétű leplen! — Szívemre szórta halk virágdalát, bár rég porladt, amikor én születtem. Szempillánkon még álom hagyta meleg gubbasztott, úgy vágtunk neki a csípős fagynak. Orrunk, szánk gőzölt, akár a forró kávés raggeli. Öt hallom, hogyha tavasz-fia hit csicsergeti a madár fiait, ha őszi fészkén újra itt a gólya. Gőzölgő kávé — képnek is túlzás! — Ez az udvar most ügetőpálya! Hogy gondolatom na kalandozzék, szemem útját nagy kőbástya állja. S hol ellankaszt sok kontár, síita gond, ő enyhet ád a nem járt utakon, új Simeonként lelkem biztatója. Db ni csak: falak s öblös vezényszód komor rendjében enyhítő vendég: drótakadályunk alján egy rigó csivitel, osztja daloló kedvét. Pólusok (1957.) Eltévedtél, vagy szándék vezérelt? Nem kérdem, mindegy, kedves madárka. De köszönöm, hogy ide repültél: ének gázolt a drótakadályba. Színváltozás (1967.) Zs. Nagy Lajos virradatkor
