Irodalmi Szemle, 1973

1973/10 - FIGYELŐ - Fábián László: Ki támasztotta fel II. Szilveszter pápát? (Szentkuthy Miklós: II. Szilveszter második élete)

„sikerült egyetlen mondatba sűrítenie“ a „paraszti lélekben lejátszódó földrengést“. Még ha az idézett mondat különösen érdekes volna is, különösen találékony, szuggesztív, — akkor sem lenne hihető, hogy a történések egész láncolatát ábrázoló regény egyetlen, bármily pontos mondata „földrengéseket sűrít“.

Ogy véljük, hiányzanak a közvetlen vallomások a könyvből. Amely azonban

— ha közvetetten is — mégis csak vallomás. A kötet nem minden sora meggyőző, de az bizonyos, hogy itt nemcsak egy hosszú sor valamilyen szempontból tanulságos műről olvashatunk orientáló beszámolókat, hanem a kötet — a maga egészében — szintén művé vált. A Csendes esték valomása egy „holtig tanuló pap“ — a szépség igazságának és az igazság szépségének egy örökifjú szerelmese — kutatásra, gondolkodásra sarkalló üzenete.

Antal Gábor

ki támasztotta fel II. Szilveszter pápát

(Szentkuthy Miklós: II. Szilveszter második élete. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1972)

Szentkuthy ragaszkodik hozzá, hogy

II. Szilveszter pápát (Gerbert néven szülte őt proletár anyja a 10. század első felében valahol a auvergne-i hegyek között) egy bizonytalan egzisztenciájú, stá- tuszilag Is pontatlanul ismert arab mágus (orvos? pap?) támasztotta föl, aki kiválóan értette a mumifikálás — sokunk számára — misztérikus tudományát, és ugyanilyen kiválóan (mondjunk talán szerencsésen-t?) a — hördüljetek föl, latin poéták! — demumifikálás, a halottaiból föltámasztás mesterségét is, hogy aztán az általa életre támasztott

II. Szilveszter (alias Gerbert) kiegészülve valami bordaféleséggel, egy magyar- országi fiú-lány Eszterrel (ugye, érződik a névből, mennyire szerves része a pápának?) — előbbi életének szokásaihoz híven — bebarangolja a kultúrtörténetet, megcsodáljon kurrens divatlapokat, impresszionista vagy kubista festményeket, hogy — minenekelőtt — irigy hódolattal, az előd utánozhatatlan flegmájával adózzon a reneszánsznak, kedvenc korának, de a Jámbor Olvasó hiába ütné föl Hock doktor (Gerbert oder Pabst Sylvester II. und sein Jahrhundert. Wien, 1837) vagy Quéant abbé könyvét (Gerbert ou Sylvester II. et le siécle de fér Paris, 1868), a tudós magiszterek ismeretei meglehetősen hitványak: egyetlen szó sem esik náluk (a többieknél — Büdin- ger, Barthélemy, Olleris, Werner — sem) semmiféle reneszánszról, PiOassőról, Füh- rerről, Avilai Terézről, Mozartról pedig kivált nem, csak első életéről fecsegnek, mentegetik rheims-i karrierizmusát, udvarlását I. Ottó felé satöbbi, Szentkuthy meg ezekkel foglalkozik legkevésbé; komolyan vette arab mágusát, neki erre a balzsamoktól cserzett bőrű Szilveszterre van szüksége, az ő nonszensz-kalandjait kínálja botránkozásra, szórakozásra, sznobkodásra, meghökkenésre, félelemre, szkepticizmusra — kinek-kinek kedve, hangulata, beállítottsága, műveltsége (!) szerint, hogy vele együtt tévelyegjünk a történelem (a kultúrhistória) útvesztőiben, minden lépésnél fogódzó után kutatva, mert ő (Szentkuthy) bizony csak egyetlen kapaszkodóban hisz: a distan- ciát kínáló Ismeretben (értelemben), ha pedig ez kéznél van, ki hinné már meséjét az arab mágusról (vagy micsoda), hiszen az író lelepleződött: ezt a II. Szilvesztert maga találta ki, Jóllehet tökéletesen megfelel karakterben a történelmivalóságos Szilveszter büszke konfesszió- jának: „Ügy éltem eddig az egyházban, hogy sokaknak hasznára, kárára pedig senkinek sem voltam“ (Ego quidem ani- mo in ecclesia Dei hactenus versatus sum, ut multis profuerim, neminem lae- serim) — ahogy a 38. levél mondja, noha Szentkuthyt általában hűtlenségeiért, logikai-kronológiai bakugrásaiért szokás megfeddni, nem pedig hűségét emlegetni;

így hát az író lelepleződött — csattan föl a diadal, hiszen mekkora öröm tetten érni a szerzőt, aki mindenféle álarcokban, álruhákban bujdokol, követhetetlen sebességgel járja időgépén a korokat, behúzódik fülelni egy gyóntatószékbe, templomi kriptában szeretkezik, csak hogy a fölötte elhangzó beszédeket kihallgassa, illetlenül búvik nagyasszonyok szoknyája, tiszteletlenül érsekek reverendája alá, ha kell, bigott hivő, máskor meg égetni való eretnek ez az agyafúrt farizeus (írástudó), és dehogy is