Irodalmi Szemle, 1973
1973/10 - FIGYELŐ - Antal Gábor: Csendes esték vallomása (Jegyzetek Egri Viktor új kötetéről)
A „Hazá“-ban pedig így ír e tájról: „úgy hat e táj / még mindig reám / akár egy ősi szép /vadleány“. A kissé romantikus bevezető után Petőfi tájköltészetére emlékeztető sorok következnek: „a Tiszától / a Bodrogig el / ma is konda / s gulya legel / sárgán izzó / nádasok fölött / vándorol a nap / mint száműzött“ — amiben viszont valamelyes túlzást érzünk, mivelhogy a nádasok mára jórészt eltűntek. Máshol a mai, az igazi táj jelenik meg: „az égből mintha / fénykötél lengne / villanyhuzal fut / a végtelenbe / fúrótornyok / karcsú kémények / az éjben nagy / pipacsként égnek“. Csak e meleg hangú bemutató után tér rá a lényegre — ha lehet ezt a kifejezést használni — a vers központi mondanivalójára: micsoda erő és buzgalom hajtja népét annyi századon hegy koszorúzza a láthatárt hol egy ezredéve lelt hazát S csupán itt, egyetlenegyszer tér vissza új verseskötetében a két évtizedes munkássága alatt szakadatlanul hangoztatott igazsághoz: a föld, ahol élünk, a mi hazánk. Ki perelhetné el tőlünk? A félrímelésű, tájversi és ódái elemekből összeálló vers, — a „Haza“ — a legszebb bizonyítéka annak, hogy az egykori Törők Elemér jelentős utat tett meg az eltelt esztendők folyamán. Ebben a versben ifjúkora egyik legkedveltebb témája nyer húsz év múltán művészi megfogalmazást, s így könnyen lemérhető az azóta megtett út. Az összehasonlítás nyomán nyugodtan megállapíthatjuk: versei az évek múlásával mind formai, mind pedig tartalmi szempontból elérték azt a szintet, amelyre elégedetten tekinthet a magyar versolvasók tábora. Géczi Lajos csendes osték vallomása (Jegyzetek Egri Viktor új kötetéről) Komlós János Elárult ország című könyvéről szólva Egri Viktor -felemlegeti a magyar nyelvű szépirodalom egy szép tradícióját is. Azt tudniillik, hogy volt idő, amikor a jelentősebb írf'f többsége a sajtónak is dolgozott, és ennek egyik „terület“ sem látta kárát. Fontosabb azonban, hogy nemcsak az „Elárult ország“-gal foglalkozó írás, hanem az egész kötet is arról győzhet meg bennünket, hogy irodalom és újságírás egy emberben is megférnek egymással ... Amit nem pusztán az juttat eszünkbe, hogy a jeles, népszerű író e kötetében recenziókat gyűjtött össze tegnapi és mai magyar, illetve orosz és szovjet alkotók műveiről. És nem is az, hogy a Csendes esték vallomása című könyvben olvasható írások eredetileg a sajtóban láttak napvilágot. A lényeg az, hogy az említett recenziók valóban recenziók; vagyis olyan írások, amelyek az olvasók legszélesebb körét tájékoztatják egy- egy könyvről, annak mondanivalójáról, világáról és egyben egy-egy írói életműről, művészeti vonulatról, irányzatról is. Ogy is mondhatnánk, hogy Egri — miközben kedvet csinál valamely szerinte fontosnak, vagy legalábbis jellegzetesnek gondolt könyv elolvasásához — „fogódzók“-at nyújt ahhoz is, hogy miképpen használhatjuk fel az említett irodalmi és művészeti alkotásokat életünk lehetőségeinek megsokszorosításá- ra. Nem írótársairól, mestereiről, és kedvenceiről „ítélkezik“ itt az író; a hoz
