Irodalmi Szemle, 1972
1972/10 - Vampilov, Alekszander: Júniusi búcsúzás (Befejezés a novemberi számból)
Alekszander Vampilov Befejezés a novemberi számból Komédia három felvonásban, fordította Gál Sándor (Rövidített szöveg) Bi Második felvonás — Fogadószoba Repnyikovné fogadószobája. Tánya a zongora mellett áll, ütögeti a billentyűket. A szomszéd szobából bejön Repnyikovné. REPNYIKOVNÉ: Csendesen, kislányom. Apa dolgozik... S ideje volna, hogy te is hozzáláss a tanuláshoz. TÄNYA: Tegnap találkoztam az egyik osztálytársával, Másával, tudod, már beszéltem neked róla ... REPNYIKOVNÉ: Na és mi van? TÁNYA: Azt mondta, hogy beállt őrnek. REPNYIKOVNÉ: Űrnek? S nem talált valami rendesebb munkát? TÁNYA: Anyuskám, ő tudja, mit csinál. REPNYIKOVNÉ: Lehet, hogy ő tudja ... De te tudod-e, hogy mit csinálsz, te butuska? TÁNYA: Már megint kezded...? Mamuska, milyen családban neveltek téged? REPNYIKOVNÉ: Egy mozdonyvezető családjában, jól tudod te ezt. TÁNYA: Akkor miért mondod, hogy butuska vagyok, s miért nem mondod egyszerűen úgy, hogy te ostoba? REPNYIKOVNÉ: Nem tudom. Az utóbbi napokban csupa gorombaságokat mondasz. TÁNYA: Bocsáss meg, ha valóban így van... Anyuskám! Az egyetemen nemsokára megkezdődnek az államvizsgák. Értsd meg, ez a fiú öt év munkáját veszíti el. REPNYIKOVNÉ: Azon az emberen már semmivel se lehet segíteni. A diákotthonban rendetlenség van, s állítólag Koleszov az első hegedűs. Apád hallani sem akart róla. TÁNYA: Hallani sem akar róla! (Izgatottan.) A fiú gyermekotthonban nevelkedik, egyedül van a világon, mint az ujjam, mindennap az előadásokat hallgatja, öt éven keresztül, az előadások után szenet lapátol... Jól tanul, tehetséges. Vannak tervei, Mása elmondta nekem! Mellette áll az egész évfolyam, az egész fakultás. S ekkor valaki azt mondja, hogy hallani sem akar róla. Micsoda autoritás! Gondolj csak bele, a gallérját tépték le. REPNYIKOVNÉ: S a szállodában mit vitt véghez a te embered? TÁNYA: Mit vitt véghez? Szájon vágott valami szemtelen frátert. S jól tette. Igaza volt. Érted, igaza volt! De ha mégse — a bűne nem olyan nagy. REPNYIKOVNÉ: Nocsak, nocsak. Én nem készülök arra, hogy eldöntsem, kinek van igaza, kinek nincs... Ne feledkezz meg arról, hogy te is vizsgák előtt állsz. TÁNYA: Csak már utána lennék. Nem tudom, ki találhatta ki azt a tizenegy osztályt. Nagyokosok. Az utcán a férfiak már utánunk fordulnak, s ml meg még diákok vagyunk. júniusi búcsúzás
