Irodalmi Szemle, 1972
1972/1 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről (Válogatta és szerkesztette Vígh Károly, Magvető)
leg a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozik felelős beosztásban. Vígh bevezetőjéből megtudjuk, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre 1886. június 6- án született Szarvason. Anyja magyar vezetéknevét vitézzé avatása alkalmával veszi fel apai vezetékneve mellé, 1935- ben azonban leköszön vitézi címéről. Eleinte úgy látszik, hogy hivatalnok lesz belőle: jogi tanulmányai elvégzése után Árva megye főispánja mellé kerül fogalmazógyakornoknak. (Apai elődei is erről a vidékről származtak, Csaplovits főispán pedig távoli rokona volt.) Az első világháború kitörése idején mint tartalékos huszártiszt bevonul, a fronton kiválóan verekszik. Az őszirózsás és proletárforradalom eszméit nem teszi magáévá, az ő útja Szegedre vezet, ahol Gömbös Gyula csoportjához csatlakozik. „Nacionalizmus és agrárreform, militarizmus, a kapitalizmus »kinövéseinek« letörése, oktatásügyi reform, a »zsidő- kérdés megoldása« és szabadkirályválasztás — ezek voltak a később fajvédőnek nevezett csoport jelszavai és politikai programpontjai...“ A Szózat főszerkesztőjének székében követeli a radikális földbirtokreform megvalósítását és a monopoltőkés rendszer felszámolását. A német probléma és a parasztkérdés megítélése szempontjából közel áll Szabó Dezsőhöz (utóbbiról előbb Nagy Péter, majd Gombos Gyula írt úttörő jellegű monográfiát), felveszi a kapcsolatot a munkásmozgalommal is. 1922-ben, 1931- ben és 1939-ben megválasztják képviselőnek, 1926-ban és 1935-ben azonban nem jut be a parlamentbe. Gömbössel és fajvédő csoportjával 1927-ben szakít, 1930-ban pedig megalakítja az októbristákkal együttműködő Nemzeti Radikális Pártot. 1936-ban a Független Kisgazda- párttal fuzionál. Habár „politikai nézetei már akkor jóval radikálisabbak, jobb megoldás híján kénytelen ezt az utat választani“. A parlamentbe visszakerülvén a magyar közvélemény németellenes szárnyának a hangadója, 1942. december 2-án elhangzott interpellációjában az újvidéki és zsablyai vérengzés értelmi szerzőinek a felelősségre vonását követeli. A nyilaskeresztes képviselők más ellenérv híján Ächim András haláláért vonják kérdőre. Bajcsy-Zsilinszky azonban elégtétellel látja, hogy interpellációja eredménnyel járt: a főbűnösöket bíróság elé állítják. A felelősségre vonás elől azonban sikerül Németországba szökniük. A kommunista Schönherz Zoltán elleni büntetőperben a vádlott javára tesz tanúvallomást. A német megszállás megtörténte után lakásába rontó Gestapo-fegyvereseket revolverlövésekkel fogadja. Sebesülten hurcolják fogságba, ahonnan 1944. október 15-én szabadul. A nyilas puccs következtében illegalitásba kénytelen vonulni, és a németellenes felkelést szervezi, öt hét múlva a nyilasok felszámolják az ellenállási mozgalmat beépített bizalmi emberük segítségével. Bajcsy-Zsilinszky osztozik az ellenállási mozgalom katonai vezetőinek sorsában: életét Sopronkőhidán hóhér keze alatt végzi 1944 karácsonyának előestéjén. A nyilas rendszer megdöntése és Bajcsy-Zsilinszky Endre rehabilitálása egyidejűleg következett be. A magyar demokratikus rendszer részéről szimbolikus gesztus, hogy Budapesten éppen a Vilmos császár útját nevezte el Bajcsy- Zsllinszkyről. A visszaemlékezések szerzői Vas Vilmos, Bartha Lajos, Csóré Áron, Fábián Dániel, Kertész Dániel, Kodolányi János, Simándy Pál, Vér Andor, Tamási Áron, Németh Imre, Talpassy Tibor, Markos György, Thury Levente, Spectator, Ortu- tay Gyula, Barcs Sándor, Almásy Pál, Csorba János, Illyés Gyula és maga özvegy Bajcsy-Zsilinszky Endréné is. Számos fénykép is található a tanulmány- kötetben. Amit hiányolok: nem akadt senki, aki feldolgozta volna Bleyer Jakab dr. országgyűlési képviselővel kapcsolatos összetűzését. Hiszen ez nagyon érdekes téma, mert Bleyer professzor 1920-ban és 1921-ben Burgenland megmentése érdekében dolgozott. Még Németországban is magyar érdekek védelmében agitált. Hogyan jutott el Bleyer odáig, hogy a hazai németség képviseletében összetűzött Bajcsy-Zsilinszkyvel? Erről is kell majd Írni! Bata Imre írja: „... nem tudom, használ-e nekünk, ha a Zsilinszkyért cselekvő antimarxistának minősül, mikor hősét a negatív legendáriumtól védi... De a beidegződött történeti relativizmus pátosznak, túlzásnak érzi a tényközlést is, ha nem pászol a relativitással.“1 Zsilin1 Kortársak Zsiíinszkyröl. (Kortárs, 1971/3. sz., 488. o.)
