Irodalmi Szemle, 1972
1972/9 - FIGYELŐ - Gágyor Péter: Poézis és politikum (A Vihar sikere és tanulságai)
erkölcsiségével. Ebből a harcból jelleme kerül ki győztesen. Katyerina megöli magát, mert a régi módon nem tud és nem akar élni, új életformára viszont nem ad lehetőséget a íkor. Nem lelkiismeretfurdalásbói lesz öngyilkos! (Jól jellemzi ezt a kort a domosztroj. A domosztroj a családi élet szabályainak gyűjteménye, amely a XVI. század első felében jött létre Novgorodban. Moszkvában Rettegett Iván cár nevelője és házi papja nézte át, így nem csoda, ha a hivatalos körök konzervatív ideológiáját tükrözi ez a társadalmi, politikai, erkölcsi, pedagógiai és családgazdasági enciklopédia. A domosztroj törvényeit egész sor durvaság jellemzi. Hadd Idézzünk egy példát a feleség neveléséről: „Nem kell mindenfajta kis vétségért arcul ütni, fülönvágni az asszonyt, nem szabad ököllel a szíve alá ütni, nem szabad pálcával vagy vassal szurkálni. Korbáccsal kell verni, gondosan, alaposan, ésszerűen, hogy fájjon, hogy borzalmas legyen és egészséges(l)“. Beke az Osztrovszkij által jelzett passzivitást komolyan vette, olyannyira, hogy Katyerina még a központi jelenetekben sem (kivéve a már említett két jelenetet, Katyerina és Borisz első találkozását és búcsújuk pillanataitJ uralja a színpadi hangulatot, hanem inkább a hangulat függvénye. Katyerina pontosan és tökéletesen kidolgozott figura. Amikor szinte semlegesnek ható témáról szól, amikor gyermekkorát idézi, akkor is vergődik a fojtogató miliőben, s nem pusztán emlékeket idéz. Kövesdi Szabó Mária jó alakítást nyújtott. Kisebb hibákat csupán a figura két alapjellegének, a szorongó, passzív, illetve a cselekvő Katyerina kettősségének találkozásai és váltásai közben követett el, s azt vethetjük még a szemére, hogy „színpadi“ sóhajtásaival kár volt halványítania sikerét. Partnere, Csendes László a szerep alapkontúrjainak meghatározatlan volta miatt nem tudta kihasználni a Katyerina—Borisz kettős kapcsolatában rejlő nagy lehetőségeket. Pedig Borisz alapvető hatással volt Katyerina tragédiájának kibontakozására. Borisz, aki meghajlik nagybátyja hatalma és pénze előtt, elveszti azt a tisztaságot, amit Katyerina szerelme adott neki, és elvegyül a kupecmiliő mocsarában, azonosulva Kabanovával, Tyihonnal és Gyikojjal. Az előadás és az évad meglepetését a két debütáns, a Varvara szerepét alakító Tóth Erzsébet és Kudrjas alakítója, Kusiczky Gyula szerezte. Ugyanúgy ahogy Katyerina, Varvara sem köt kompromisszumot. Lehetőségei azonban „szerencsésebbek": nem halál vár rá, hanem társadalmi és gazdasági lefokozódás. Varvara sem tudja visszafojtani igényeit, s szinte vadul tör föl belőle a szabadság, az emberhez méltó élet vágya s átszakít minden korlátot. Érsek György különös módon éppen mostani szerepében (Tyihon) mondott le eddigi sablonos, monoton játókmodoráról, s ezáltal annyira valósághű figurát jelenített meg, hogy abban negatív töltete ellenére szimpátiát ébresztő tendencia is volt. Lengyel Ferenc Gyikoja szeretetre éhes, sajnálnivalóan elesett, valódi ember. Eről- tetettség nélkül megfogalmazott figura, Lengyel eddigi legjobb alakítása. Gombos Ilonának, sajnos, csak a Kabanova—Gyikoj kettős ad lehetőséget a szerep teljes kibontására. Kár, hogy a rendező nem teremtett a kettő számára több együttműködési lehetőséget. Nem érezzük egyértelműen helyesnek azt sem, hogy Kabanova Katyerinávai szemben állandóan lankadatlan támadásban állt. Fjoklusa (Szabó Rózsi) is ott ikoptatta a szerep valódiságát, hogy karikírozta a figurát. Tamás Jolán (úriasszony) szintén azzal gyöngítette a valóság hatását, hogy túlhalmozta a kifejezésmód kellékeit. Poézis és politikum. Az elképzelések szerint szinte szöges ellentétben állnak egymással, s mégis szoros kötöttségben vizsgáljuk őket. A Vihar forradalmi dráma (ez a politikum), valódi emberek és valódi érzelmek drámája. Katyerina szerelme egy valódi szerelem, sőt nagy szerelem története. A politikum tehát egy valódi emberi magatartásból, Katyerina lázadásából ifejlődik ki. A politikum hatása annál meggyőzőbb, minél hamisítatlanabb emberi miliőt látunk, minél poétikusabban árnyalt Katyerina szerelme és tragédiája. Poézis, politikum, erkölcs, pártosság végtelenül összefonódó szövevényét talán G. Tosztonogonvak sikerült a legegyszerűbben felvázolnia:
