Irodalmi Szemle, 1972
1972/9 - JEGYZETEK - Somogyi Mátyás: Megjelent a Literárni měsíčník
megjelent a LITERÁRNI MESÍČNÍK Szeptember utolsó hetében, öt hónappal a Cseh írók Szövetségének újjáalakulása után, Prágában megjelent a szövetség új orgánuma, a Literárni mesíčník. A folyóirat programját Jifí Taufer, a szerkesztő bizottság elnöke az első szám Ütravaló című cikkében így vázolta fel: A folyóirat a szocialistái Csehszlovákiában s ezzel egyidőben, szinte törvényszerűen, az alkotó értelmiség soraiban is bekövetkezett súlyos válság betetőzését követő fontos időszakban kér szót. Csodálkozni ezen a jelen pillanatban, vagy tragédiát emlegetni, kéztördelve moralizálni — egyenlő volna a dolgok természetének meg nem értésével. Mert a csehszlovák irodalom sohasem szigetődött el a társadalomtól (még az az irodalom sem, amely szívesen hirdette ezt magáról J, tehát sem a múltban, sem ma nem lehet kevésbé differenciált, mint maga a társadalom. Folyóiratunknak az a szándéka, hogy közzétegye a mai cseh írók gondolatát, érzéseit, demonstrálja állásfoglalásukat az élettel, a társadalommal szemben. Szándékunkat azonban nem határozatszerű kinyilatkoztatásokkal, hanem irodalmi alkotásokkal fejezzük ki. Az alkotás fogalmát nem korlátozzuk csupán a költői, prózai vagy drámai művekre — ide tartoznak a kritikai, irodalomtörténeti és esztétikai művek is. Sem az írószövetség, sem pedig annak folyóirata nem teremthet valamiféle tiszta szocialista irodalmat. Szerkesztőségünknek a rendelkezésre álló anyaggal kell dolgoznia, de ez azt jelenti, hogy a szerkesztőgárda valóban szerkeszteni fog, a beérkező kéziratokat elbírálja, értékeli, megválogatja. Ebben a munkában mindig jelen lesz a kritikai elem. A folyóirat teret nyújt az eddiginél életképesebb, ojektívabb és hatékonyabb költészetnek, elsősorban annak a poézisnak, amely nemcsak formájában és tárgyában, de egészében is a szocialista embert, a szocialista meggyőződést képviseli. Vonatkozik ez a prózára is. Ezen a téren a Literárni mesíčník azokat az alkotásokat helyezi előtérbe, amelyek a ma emberéről és társadalmáról nyújtanak képet. A kritika, az irodalomtörténet, az általános esztétika kérdéseinek művelését az új folyóirat állandó és fontos feladatának tekinti, noha tudatában van annak, hogy sok kezdeti nehézséggel kell szembenéznie. „A helyzet az, hogy ma tulajdonképpen nincs irodalomkritikánk — állapítja meg Jirí Taufer. — A cseh marxista-leninista kritika időszerű főfeladata azoknak a hiányosságoknak a felszámolása, amelyeket az eklektikus, sokszor különféle marxista mezbe burkolt antimarxista kritikai gyakorlat okozott mai irodalmunkban, sőt, ami még rosszabb — irodalmi örökségünk átértékelésében is.“ A Literárni mesíčník nyíltan magáénak vallja a marxizmus-leninizmust, s minden erejéből hozzá akar járulni a cseh kritika marxista módszertanának felújításához, e módszernek a szerkesztésben való alkalmazásához. A soron levő konkrét feladatok egyike az, hogy visszavigyék a cseh szocialista kulturális tudatba a cseh szocialista művészet nagyjainak — S. K. Neumann-nak, Z. Nejedlýnek, J. Fučíknak — ma is időszerű életművét. Az elméleti kérdések közül a folyóirat többek között a művészi valóságábrázolással, általában a realizmus kérdéseivel s különösen a szocialista realizmussal, a szocialista irodalom pártosságával stb. foglalkozik majd. Az irodalomelméleti cikkek mellett a folyóirat egy külön rovatában recenziók, glosszák és külföldi irodalmi információk jelennek meg. A cseh írók folyóirata állandó feladatának tekinti a rendszeres tájékoztatást a Szovjetunió és a többi szocialista ország irodalmáról, és szoros kapcsolatokat kíván fenntartani a szlovák irodalmi élettel. jegyzet
