Irodalmi Szemle, 1972

1972/9 - Pašiaková, Jaroslava: A magyar szürrealizmus

mánál, érzékenyebbek a hómezőknél: a legkisebb szél is, amely a holnap roppant és idegen birodalmából érkezik, szivünkig áthat bennünket...

Azok, akik rólunk csak mint irodalmi irányról beszélnek, hasonlatosak ahhoz az emberhez, aki az első fáktól nem látja az erdőt. Hogyan magyarázzuk meg nekik a szándékunkat, mi, akik semmit sem óhajtunk világuk kedvére cselekedni, az a világukéra, amelynek tényei nem másra, mint egy időszerűnek mondott színház nevetséges díszleteire emlékeztetnek ... Értenek? Nyújtsanak nekünk segédkezet.

Ahhoz, hogy megértessük a magyarnak nevezett ifjú irodalom történetét, ismertetnünk kellene Magyarország történetét is, főleg a legutóbbi tíz esztendőét. Lemondok róla.

1915-ben a költő Kassák Lajos Tett címmel megalapította a magyarországi avaat- garde első folyóiratát. Ennek betiltása után létrehozta a másodikat, a Mát.

Ma itt a harmadik, amelynek borítóján a Dokumentum szót láthatják.

Az évek során számos író és művész tömörült Kassák köré. Mind ugyanattól a szükségtől hajtva, hogy küzdjenek a látszatoknak és fikcióknak e világa ellen, arra törekszenek, hogy ki-ki a maga módján — keressék és felszínre hozzák azt, ami tartás és valóban való, azt, ami az életben és a halálban örök. Néhány festő, mint Uitz Béla, Moholy-Nagy, a külföld előtt is ismert. Ami az indulásban részt vett írókat illeti — Déry Tibor, Gáspár Endre, Németh Andor, Nádass József, Reiter Róbert és mások — róluk a dokumentumaik fognak beszélni.)

Zala Tibor: „Szellemét a tűz nem ég été meg"