Irodalmi Szemle, 1972
1972/9 - Fjodorov, Vaszilij: Emlékezés a szerelemre (vers) - Goncsarov, Viktor: Két vers
Vaszilij Fjodorov Viktor Goncsarov emlékezés a szerelemre Széles, tágas réten szagos fű terein. Nem tudom, nem értem, mi történt velem. Eltelt a munkás nap, s nem hagy el a gond. Szívem mélyén bánat s szorongás jajong. Megnyugvásra vágyom, titkos éj üzen. S a tavasz e tájon olyan idegen. Oly furcsán köszönt be, bár szeplőtleniil. A pihenő földre ború települ. fgy szólok magamhoz: „Gondolj vissza csak — mitől voltál nemrég könnyű, mint a lepkék, s boldog és szabad!“ ŐSZ Nem minden nyarunk teljesíti a sikerről szőtt álmokat. Közönyös, bölcs ősz ólálkodik házunk körül s a kert alatt. Könnyedén vetkőznek az ágak, fáradt levelek hullanak. A mély víz rezge felszínére aranyat hint az alkonyat. Vigaszt várok, de mindhiába. Nézem a komor láthatárt. Sajnálom távozó nyarunkat, bús társaim a néma fák ... hívogató Kaput nyitnak a levelek, melléd sodort a szerelem. Gyere, üzent a rengeteg, gyere a vadonba velem. Torlódhat felénk zord felhő, fonódhat körénk vak homály, a gallyak között átsütő sugár aranya ránktalál. Soká tartott, míg megleltem selyem hajad és szép szemed. Engedd, hogy minden bú ellen kiálljak érted s védjelek. Gyere, induljunk gyorsan hát, a keskeny ösvény messze fut. Ne bántson kétely, azt se bánd, ha nem lesz többé visszaút. Ne félj, mindenütt lombzene vár, és bokor, fa integet, s víztükör fénylő lemeze bontja eléd a mély eget. Különös látvány lep majd meg, egy helyen magas fárosz áll, belőle vígan fellebeg egy álmodből-jött vadmadár. A hullám ott csak hűs fodor, s bár úgy látszik, hogy fut, rohan, a finom parti homokon lábadhoz kúszik jámboran. Sok rózsás csoda incseleg, mindet hajadba tűzdelem. Gyere, üzent a rengeteg, gyere a vadonba velem. Veres János fordításai
