Irodalmi Szemle, 1972
1972/8 - FIGYELŐ - Nagy Barna: Pituk József Viktórián művészete
a Tisztelet Vladimír Holannak (Hommage ä Holan) díjnyertes színes litográfiái. Ezek a kőnyomatok már egy új Turcsant jeleznek. Holant, ezt a bölcselkedő, befelé forduló költőt nem könnyű illusztrálni. Versei nem könnyen transzformálhatok képekké. Ha az alapmotívumaikat vesszük figyelembe, akkor a fekete-fehér megoldás csábítja leginkább az illusztrátort. Ezért csak helyeselhető, hogy grafikusunk a szcenáris jelentéshez igazodik, amikor megjeleníti a vers alaphangulatát. Nem az ún. mondanivalót illusztrálja, hanem magukat a sorokat. Ez késztette Turcsant arra, hogy a színes megoldást válassza, mert Holan versei már magukban is remek kis „képek“. Csak hozzáértő, érző módon le kellett őket fordítani a grafika nyelvére. Ha az ember figyelmesen átnézi ezeket az illusztrációkat, önkéntelenül is felötlik benne a gondolat, hogy milyen jó festő lehetne (talán lesz is?!) Turcsanból. Vonalvezetése egyszerű, csak jelzi a formát, élénk, tiszta színfoltok egészítik ki a vonalak játékát. Itt már nincs fölösleges vonal, inaktív felület, s még a ikőlap azon része is, amely érintetlen maradt és nyomatva csak fehér foltot ad, önmagáért beszél a vonalak közreműködésével. Turcsan a vers jellegétől függően változtatja formáit és kifejezőeszközeit. A Ríjnový den (Októberi nap) vagy a Milenci (Szerelmesek) című verseknél ábrázol, amikor az illusztrációt készíti, míg a Strach (Félelem) című vers alapján készült grafika már csak a lila, kék, sárga és zöld vonalak, foltok dialógusaiból és kórusából áll össze. A rajz szinte megsokszorozza a sorok értelmét: „ ... Také mlha je dávajíci zemi a beroucímu nebi kusem louűe zhaslé pri potkání... Co s duší bez tela? ... Ve vysoké tajnosti žijí city, aby nespadly slzy .. A Holannkötetben nemcsak az illusztrációk, hanem a könyv formájának megtervezése is kitűnően sikerült Turcsannak. Az egyes oldalakon felül van elhelyezve az illusztráció, alatta a vers és legalul, mintegy utószóként, bizalmas megjegyzésként egy apró motívum, amely vagy egy részlet az illusztrációból, vagy pedig egy teljesen új, az illusztráció jelentését fokozó kiegészítő alkotás. A Holan-versekhez készült litográfiában Turcsan teljes fejlődését áttekinthetjük. Űgjr tűnik, Turcsan szín- és formavilága egyre inkább álllandósul. Ennek ellenére azonban nehéz megítélni fejlődésének további irányát, mivei jelentősebb munkái szoros kapcsolatban állnak az irodalommal, amely bizonyos mértékben determinálja alkotásait. Akkor lehet majd grafikusként is megítélni, ha önálló, nem az irodalomhoz — versekhez — fűződő munkáit elemezhetjük. Annyit azonban — úgy érzem — már most leszögezhetnénk, minden remény megvan arra, hogy jó grafikussá érjen. Taliga István Pituk József Viktórián művészete Pituk József Viktórián festő- és grafikusművészt 25 évvel ezelőtt ismerte meg a magyar közönség. Akkor hirdetett ugyanis Budapest főváros egy grafikai pályázatot, melyen mintegy 150 művész vett részt. Az első díjat az akkor még ismeretlen Pituk J. V. nyerte el. A művész 1906-ban született Selmecbányán, s szülővárosával ma is élénk és állandó kapcsolatot tart fenn. A Képzőművészeti Főiskolát Budapesten végezte, Glatz Oszkár növendéke volt. Budapesti kiállításain kívül ötször volt önálló tárlata Selmecbányán. A művészt nemcsak Selmecbányái születése miatt tartjuk méltónak arra, hogy e lap hasábjain foglalkozzunk vele, hanem azért is, mert a magyar piktúra egyik legkiválóbb grafikusművésze, legkulturáltabb rajzolója, akiről minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy ő a „magyar Daumier“. Kíséreljük meg elemezni először grafika-
