Irodalmi Szemle, 1972
1972/8 - FIGYELŐ - Taliga István: Turcsan László
Kosztolányit nevezhetjük a legszebb hűtlennek, mert Kardos László szerint ő az, akinek a fordítása leginkább eltér az eredeti fogalmi jelentéstől, ő az, aki a legmerészebben individualizál. Különösen szembetfinőek a betoldások Poe Eulalia című versének fordításában: 1 dwelt alone In a world oj moan, And my soul was a stagnant tide, A sóhajország árnyán laktam egyedül, árván, Lelkem mocsár volt, mély magány. A következő oldalakról megtudhatjuk, Kosztolányi mindent megtesz, hogy fordításaiban a „teljes csengő-bongó“ rímek megkapják méltó helyüket a versben. E cél elérésében nem riad vissza a már említett önkényes fordítástól sem. Rába György ismerteti Kosztolányi Byron- és Shakespeare-fordításait, akárcsak Ba- bitsét. Erről így ír: „Istenítette Babits is Shakespeare-t, de ő egy töndérvilág dalnokát fürkészte drámáiban, Kosztolányi viszont áradó bőségéért szerette. Mégis a Shakes- peare-f ordításról vallott elveik egyike-másika alig különbözik egymástól." A könyv harmadik fejezete Tóth Árpáddal foglalkozik. Az első oldalaikon az induló költőről, életéről, tanulmányairól olvashatunk. A három költő közül Tóth Árpád életműve a „legvékonyabb“, persze ez nem jelenti azt, hogy most bármiféle rangsorolást végzünk. Műfordításait, csakúgy mint egész költészetét, meghatározta outsider szerepe a magyar irodalmi életben. A világirodalomban próbálja megtalálni „testvéreit“; kezdetben a francia reneszánsz lírájánál időzik, majd a szimbolisták felé fordul, később az angol romantikusokat fordítja, Keatset, Shelleyt, Browningot. Műfordítói nyelvét a „nyelvi leképezés“' és a „megközelítő beleélés“ jellemzi. Műfordítói tevékenységének ez a sajátsága megtalálható mind a kezdő, mind a befutott Tóth Árpádnál. Kardos László írja róla: „Tóth Árpád minden szóért, minden metaforáért megküzdött. A küzdelemből nyilván nem mindig került ki győztesként, de harc nélkül semmit sem adott fel". Az utolsó fejezetben, a Kitekintésben Rába György rövid, de átfogó képet ad a három költő—műfordító közös, illetve egyéni vonásairól. Ebből a fejezetből érdemes idézni még egy Tóth Árpádra vonatkozó mondatot: „Tóth Árpád, Babitsosai ellentétben, a filológiai hűség nyaktörő eszményét próbálja érvényesíteni az idegen költő tónusának kárára, s végül a fordítói modulálás magasabb rendű elvének megvalósításához jut el.“ Végezetül elmondhatjuk, hogy a könyv olyan szerző műve, aki maga is költő-műfordító, vagyis jól ismeri a kör négyszögesítésének minden fortélyát. Sikerült Rába Györgynek olyan tudományos jellegű monográfiát írnia, melyet a nem szakértők is haszonnal és élvezettel olvashatnak. Népszerű formában nyújt betekintést a műfordítás műhelytitkaiba. Bodnár Gyula — Bobor fános Turcsan László E néhány sornyi írás főszereplője, Turcsan László még nagyon fiatal ember, s hogy mégis szólok róla, azt tehetségének köszönheti. Az alapiskolát Ipolyságon végezte, onnan került a pozsonyi Iparművészeti Középiskolába, ennek elvégzése után pedig a Képzőművészeti Főiskolára, melynek most ötödéves hallgatója. Annak idején a grafikus szakra jelentkezett, ahol Albín Brunovský lett a mestere, aki jelenleg a szlovák képzőművészet egyik kiemelkedő egyénisége.
