Irodalmi Szemle, 1972

1972/8 - FIGYELŐ - Tolvaj Bertalan: Váradi-Sternberg János: Utak és találkozások (Kárpáti Kiadó, 1971)

'

Már a puszta felsorolás is némileg érzékelteti, hogy a szerző legfontosabb anyaggyűjtési és -rendezési elve a kölcsönösség szerepe a történelmi, kulturális és személyi kapcsolatokban. Orosz, ukrán és magyar viszonylatban az egymásra gyakorolt pozitív kölcsönhatásokat kutatja és hangsúlyozza. Szinte minden egyes írásából napjainkig sugárzik az okulás: a jó viszony csak kölcsönösségen alapulhat, a szempontok és érdekek kölcsönös egyeztetése nélkül sem bizalom, sem igaz barátság nem képzelhető el. Szerzőnk érdeme, hogy a könyv egésze meggyőző erővel bizonyítja: az emberi társadalomban az élet valamennyi oldala között mennyire szoros, kölcsönös összefüggés és meghatározottság áll fenn — bár a jelenségek köre itt többnyire történelmi és kulturális síkra korlátozódik.

Nem új ez a hangvétel a mi irodalmunkban sem. Vas Gereben így sóhajtott fel: „Mindenben van valami kölcsönösség; így a fájdalom kisebb lesz, ha ketten viseljük.“ Mikszáth Kálmán ezt az elvet már szinte törvénnyé emeli: „A kölcsönösség az igazság.“ És ez napjaink egyre nagyobb, szinte kényszerítő igazságává válik.

Nyomon követhető, hogy érvényesül ez a szemlélet az egész könyvben.

Az 1905-ös és 17-es orosz forradalom hatása a magyarországi eseményekre közismert. A szerző itt ezért inkább arra összpontosítja a figyelmet, hogy Lenin milyen megkülönböztetett figyelmet szentelt az 1918/19-es magyar eseményeknek, valamint az 1848/49-es forradalomnak és szabadságharcnak is; tudomást szerzünk azok oroszországi visszhangjáról. Lenin a „forradalmi népek“ közé sorolta a magyart, s érdemüket abban látta, hogy a „szabadságért verekedtek“.

Milyen hatást gyakorolt Plehanov, az orosz marxizmus egyik úttörője a század- forduló magyar munkásmozgalmára? Váradi—Sternberg ezt is kimutatja. A magyar munkássajtóban elsőízben 1882-ben találkozunk Plehanov nevével. Az Arbeiter-W o- chen-Chronik és a Népszava ezután gyakran foglalkozott Plehanov és csoportja tevékenységével. Az Anarchizmus és szocializmust 1897-ben adták ki magyarul. Tények garmadája bizonyítja, milyen érdeklődést tanúsított Plehanov a magyar agrár- és munkásmozgalmak iránt. A szerző következtetése: „Georgij Plehanov műveinek magyar- országi visszhangja, és érdeklődése a magyar forradalmi megmozdulások iránt a két ország marxista forradalmi kapcsolatainak érdekes, de kevéssé ismert és még kellőképben ki nem értékelt jelenségét regisztrálja.”

Amikor 1890 decemberében összeült a Magyarországi Szociáldemokrata Párt alakuló kongresszusa, az Európa három fővárosából érkezett üdvözlő levelek egyikét Szentpétervárról küldték „az orosz elvtársak“ aláírással. Egyik legjelentősebb szervezetük, a Brusznyev által vezetett marxista csoport tagja volt Bartyenyeva írónő is, akinek a nevéhez fűződnek az orosz és a magyar szociáldemokraták legkorábbi kapcsolatai. Ö maga többször írt Budapestről és a magyar munkásmozgalomról. „A Brusznyev csoportnak a magyar munkásokhoz intézett üdvözlő levelei — állapítja meg Váradj— Sternberg —, a csoport propagandistájának a magyar munkásmozgalmi sajtó hasábjain közölt cikkei a proletár szolidaritás és internacionalizmus meggyőző megnyilvánulásai.“

Frankéi Leó Oroszország iránti érdeklődése közismert volt. Az orosz forradalmárok közül a Lavrovval fenntartott kapcsolatainak szentel Váradi—Sternberg nagy teret. Kimutatja, hogy Frankéi írásaiban gyakran találkozni Csernisevszkij nevével. A II. Sándor cár meggyilkolása alkalmából írt vezércikkben például azt írja, hogy ha a meggyilkolt cár lelkén csak egyedül ennek az embernek a bebörtönzése száradna, akkor sem sajnálná, mert „száz cár élete nem tudja pótolni a tudománynak és az emberiségnek egy olyan gondolkodó elvesztését“, mint Csernisevszkij.

A könyv egyik legérdekesebb fejezete a kijevi diákok magyarországi tanulmányait kíséri nyomon, s kimutatja, hogy a XVIII. században a Kijevi Akadémia diákjai közül több mint negyvenen Magyarországon végezték tanulmányaikat. Közülük Barszkij ukrán utazó emlékiratban is megörökítette élményeit. Ebből idézek: „Tudja meg mindenki, hogy habár a magyar földön különböző vallású emberek élnek, azonban mindnyájan vendégszeretők.“ Tokajban, Nagyszombatban és Sárospatakon is diákoskodott az ukrán felvilágosodás költője, Szkovoroda is. A tokaji piaristáknál, Pozsonyban és Pesten, „a virágzó tudományok városában" tanult Ivan Falkovszkij, aki később a kijevi akadémia tanára lett. Kéziratban maradt ránk tőle Magyarország földrajzi leírása. Nagy jelentőségűnek tartja Váradi—Sternberg azt a tényt, hogy Andrej Szamborszkij is mintegy öt évig tanult Magyarországon, s itt tartózkodása alatt kapcsolatba került az ország több közéleti személyiségével és kulturális tényezőjével, így Tessedik Sá-