Irodalmi Szemle, 1972

1972/8 - Turczel Lajos: Mikszáth Kálmánról

Nekünk itt természetessen nem lehet igényünk arra, hogy a vitában döntőbíróként lépjünk fel. Igazat adunk Barta Jánosnak abban, hogy a romantikus vonások Mikszáth egész pályáján, annak utolsó évtizedeiben is megtalálhatók; a pályazáró évtizedet sem lehet egyöntetűen kritikai realistának nevezni, mert első felében olyan hangsúlyozottan romantikus Jellegű alkotások születtek az író műhelyében, mint a Szökevények, A szelistyei asszonyok, Fiit, Mindenki lépik egyet és A vén gazember. Viszont az utolsó két évtized nagy regényeiben és több elbeszélésében, karcolatában, szatírájában az ábrázolt kor riasztó társadalmi valósága — a romantikus eszközök és motívumok sűrű előfordulása és a humor enyhítő szerepe ellenére — olyan erőteljesen jelenítődik meg, hogy ezeket az alkotásokat (Két választás Magyarországon, Oj Zrínyiász, Különös házasság, A Noszty fiú esete Tóth Marival stb.) feltétlenül a kritikai realizmus szférájába kell sorolni, ahol Mikszáthnak az ő révükön — Eötvös és Móricz között — jelentős helye van.

A tömény, egyöntetű romantika korszaka Mikszáth pályáján a 80-as évek közepéig tartott. Ennek a korszaknak első fele azokból a meddő évekből áll (1872—78), melyekben az ambiciózus fiatal író olyan görcsös küzdelmet folytat az irodalmi sikerért, mint majd három évtizeddel később Móricz Zsigmond. Több műfajjal — az elbeszéléssel, politikai karcolattal, népszínművel, fordítással — kísérletezik, de alkotásait a közönség nem veszi észre. Korai elbeszéléseiben — melyeket saját költségén, öröksége maradékából jelentet meg — Jókai-epigonnak, a nemesi-úri romantika művelőjének mutatkozik.

A sikertelenségből kivezető utat Szeged teremtette meg számára. Itteni tartózkodása alatt (1878—80) nemcsak újságíróként, hanem tárcaíróként, novellistaként is népszerűvé vált a helyi és környékbeli közönség körében. És ami a legfontosabb: itt formálta meg annak az 1881-ben közreadott két kötetnek, A tót atyafiaknak és A jó palócoknak legtöbb írását, amelyek végre az országos népszerűséget is meghozták. A hálás író Szegedet „fogadott szülőföldjének“ nevezte, és az írói fejlődésére tett hatását azzal a hatással vetette össze, melyet az igazi szülőföldjétől kapott. A két hatás összefonód

ásáról élete alkonyán így vallott: „Szegedet írtam harminc év óta. Itt szedtem fel az anyagot, amely munkáimat képezi. Hol Szegedet viszem el Mikszáthfalvára, hol Mikszáthfalvát Szegedre, és összefoly a két szülőföld egy darabba.“

A romantikus korszak második felét — az egyéni hang megtalálását és a népies jellegű romantika kialakítását — A tót atyafiak és A jó palócok című nagysikerű kötetek vezetik be. A két vékony kötetecske 19 írása tartalmi-tematikai és formai szempontból egyaránt fordulópontot jelentett a magyar romantikus próza fejlődésében. Amíg az előző romanikus próza hősei szinte kivétel nélkül a nemességből regrutálód- rak, addig Mikszáthnak ezek a novellái már hőst és erkölcsi eszményt is az egyszerű nép világából merítenek. Az a régi szemléleti vonás itt is megfigyelhető, hogy a népi alakok nagyrésze naiv és primitív, de azt a szépet és jót, amiért az író lelke hévül, maradéktalanul ők hordozzák.

Formai tekintetben ezeken a novellákon a népköltészet, főleg a népballada erős hatása figyelhető meg. Néhány novellának (Péri lányok szép hajáról, Szegény Gélyi János lovai, Hová lett Gál Magda?) a története, cselekményének az elhallgatás és sej - tetés segítségével is fokozott drámaisága teljesen balladaszerű. A népköltészeti telítettséget a népdalokból vett idézetek, töredékek mellett a népi természetlátás szuggesztlv alkalmazása, a mese és babona aktív cselekményszerepe teszi teljessé.

Mikszáth népies jellegű romantikájának kialakulására — a gyermekkori élményvilág és a szegedi benyomások döntő szerepe mellett — az író olvasmányélményei is ösztönzőleg hatottak. A hazai kortárs írók közül a fiatalkori barátot, a korán elhunyt Tóth Edét említhetjük. Az ő híres népszínművének, A falu rosszának alakjai ugyanarról a tőről szakadtak, mint A jő palócok hősei. A külföldi irodalomból főleg az orosz Turgenyev, az angol Dickens, a francia Daudet és az amerikai Bret Harte kerültek a legközelebb Mikszáth szívéhez és írói ízléséhez.

Mikszáth további töményen romantikus művei között több típust különböztethetünk meg. Ilyenek: a kalandregény és a népköltészet ihletését egyformán hordozó elbeszélések és kisregények (A lohínai fű, Kísértet Lublón stb.); a Jókai hatást továbbvivő történelmi „beszélyek“ és kisregények (A két koldusdiák, A beszélő köntös, A kis prímás, A szelistyei asszonyok, Akii Miklós stb.); á szerelem és a pénz közötti küzdelmet ábrázoló romantikus idillek (Az eladó birtok, Szent Péter esernyője stb.).