Irodalmi Szemle, 1972
1972/8 - Egri Viktor: Érzelmes utazás
Félelmében futott ő is a halál elől, akiről tudtam, milyen vakmerő, ha ura az eszének és cselekednie kell. Két nappal később az erélyével engem mentett meg a pusztulástól. Évfolyamtársaimmal együtt behívót kaptam, hogy késedelem nélkül, hajnalban jelentkeznem kell a Hunyadi páncélos különítményinéi. Kapkodva kezdtem összeszedni és hátizsákba rakni mindazt a holmit, amit anya szükségesnek vélt, hogy magammal vigyek: meleg alsóruhát, fülvédőt, kulacsot, csajkát és evőeszközt, a féltve őrzött kon- zervek javát, tettetett közönnyel, mintha csak valami hosszabb téli turistaútra Indulnék. — Itthon maradsz — jelentette ki apa ellentmondást nem tűrve, és elvette tőlem a behívót. — Elmegyek helyetted a parancsnokságra. Néhány napi haladékot kérek. Tífuszod van. Mihelyt kilábalsz a bajból, jelentkezel. — Nem hiszik el neked ezt a mesét, apa. Nem titkolhatod el, hogy orvos vagy. Képesek a nyakunkra küldeni egy csomó fegyveres banditát.. . valami meggárgyult orvostanhallgatóval. Bajba hozod magad és anyát is. Elég az, hogy Gabit rejtegeted. Megvédem magam. Apa belátta, hogy igazam van. Nem vezetne semmi jóra, ha jelentkezne helyettem. Rám parancsolt aztán, hogy ki ne mozduljak a házból, amíg vissza nem jön. Éjszaka már a bencések rendházában aludtam, és elsőéves főiskolai hallgatóból no- viciussá vedlettem. Másnap apa igazolványokat hozott, aradi születésű erdélyi lettem, nevem is más lett; saját nevemen, iskolai és egyéb igazolványaimmal nem élhettem volna még napokig a tonzurások közt. Sejtettem, hogy nem én vagyok a perjel egyetlen védence, az egyik novicius társam képéről messziről lerítt a származása, Sebők Zsigmond névre hallgatott, az ő iratait debreceni hivatalok állították ki, és senki sem járhatott utána a felszabadított Debrecenben, vajon hamis-e a keresztlevele, mint az én Aradon kiállított okmányaim. Évek múlva a véletlen összehozott Zsigával, egy Schlézinger nevű Balaton utcai posztónagykereskedő fia volt; a szüleit elhurcolták Buchenwaldba, és ott pusztultak el. Nem lepett meg, hogy apa bejáratos volt a rendházba, és személyesen jól ismerte a perjelt, de hogy miféle összeköttetésekkel, melyik ismerőse révén szerezte meg az életmentő hamis iratokat, arról sejtelmem sem volt. A behlvottak közül mindössze négyen maradtak életben, a többi elpusztult valahol az Odera mentén vagy a Berlin körüli harcokban. Eltűnésem után jártak utánam többször is, hogy a behívói parancsnak nem tettem eleget. Akadt erre a kutatásra még az utolsó napokban is elég bitang; nehezen hitték el, hogy egy leventecsoporttal már napokkal korábban elhagytam a fővárost. Apa gyanította, hogy közeli szomszédunk, egy magas állású minisztériumi főhivatalnok özvegye uszítja ránk a kopókat. A nyilasbanya keveselte apa keresztlevelét, fajvédő szellemével tiszta zsidónak tartotta — mert köztudott, hogy csak a nem árja származású orvosok jeleskednek annyira a gyógyításban —, ez a nézete semmiképpen sem ütközött össze a szentírásként tisztelt rosenbergi fajteóriával. Szentteleky és jókúti Boruth Erzsébet volt a neve, az eisenachi ősi Recktenwald család Lisbeth névre hallgató sarja, akit a futárszolgálatot teljesítő félbarbár, de délceg termetű kutyabőrös Boruth ragadott ki a tiszta germán thüringiai környezetből. Lisbeth Erzsébetté, talán becézően Erzsivé vagy póriasan Bözsivé kopott, ám még huszonöt évi házasság után is kerékbe törte a magyart. Esténként, lefekvés előtt — így tudtuk Karolina nevű vén cselédjétől — Hitler képe előtt térdre borulva mondta el esti fohászát. Egyhangú, ütemes kattogással rohan a gyors a sötét tájban; testem alatt érzem p jól rugózó kerekek rázását és zökkenőit, amint az állomások közelében valamelyest lassul az iram és kocsink váltókon gördül át. Pillanatokig vagy talán percekig az ébrenlétet kusza álom követi, az idők homályából új emlékfoszlányok merülnek fel, s alig tudom, álmot kívánó képzeletem szüli-e szakadatlan a képeket, vagy megtörtént események idéződnek fel bennem, mintha múlhatatlanul vallomást kellene tennem, számadással tartoznék anyámnak, vajon igaza van-e, hogy életem most rossz vágányon fut. 3 Apa jól ismerte írói hajlamaimat, de nem erőltette, hogy beiratkozzam a bölcsészkar^ ahol íráskészségemet könnyebben elmélyíthettem, darabos stílusomat csiszolhattam vol
