Irodalmi Szemle, 1972
1972/7 - Révész Bertalan: Czuczor Gergely emlékezete
Révész Bertalan Czuczor Gergely emlékezete (Elhangzott az idei Czuczor-ünnepségen, március 11-én, Érsekújvár ott) Immár példaadó hagyománnyá vált, hogy Érsekújvár kuruc és munkásmozgalmi tradíciók fűtötte fiataljai és öregjei, entellektueljei és kétkezi dolgozói minden esztendőben leróják kegyeletüket városuk nagy fia-nevelje: Czuczor Gergely emléke előtt. Az utóbbi három évben pedig — hála a kultúra lelkes, csupa szív munkásainak! — ez a szokványosán induló helyi tiszteletadás túlnőtte kereteit, s országos méretű kulturális szemlévé, kultúránk, irodalmunk számbavételének, ápolásának és fejlesztésének fórumává növekedett. — Engedjék meg, hogy mint a magyar irodalomtörténet szerény művelője, a szervező bizottság megtisztelő felkérésének eleget téve, a mai ünnepi estén magam is kegyelettel adózzam a több mint száz éve elhunyt, de műveiben még közöttünk élő költő emléke előtt. Czuczor Gergely a Nyitra megyei Andód szülöttje, Érsekújvár neveltje, majd mint költő és tudós egész népének nevelője, szellemi alakítója. Együtt született a századdal, amelyben élt: 1800. december 17-én, jó két héttel nagy költőkortársa, Vörösmarty után — jobbágy családban. Középiskolai tanulmányait Érsekújvárott, Nyitrán, Esztergomban és Pozsonyban végezte; a bencés rendbe való belépése után két évig még a győri bencés gimnáziumban tanul, majd 1820—24 között Pesten végzi teológiai tanulmányait. Czuczor diákévei idején a tanintézetekben szinte kizárólagosan az ókori görög és római irodalom, a klasszikus műveltségeszmény uralkodott, s ennek következtében a hazai szellemi, irodalmi termékek csak elvétve juthattak a diákság kezébe. Egyik életrajzírójának, Bayer Ferencnek a megállapítása szerint: „a modern mozgalmakról itt tudomásul még nem bírnak..előbbre haladásról szó sincsen, minden pang s az életre való ifjú törekvésének elegendő tápláló anyagot nyújtani képtelen“. Nos, kétségkívül itt kell keresnünk annak az okát — no meg latinos, teológiai műveltségében —, hogy még akkor is, amikor már az Auróra „udvari poétájáénak vallja magát, oly kitartóan ragaszkodik a klasszikus műfaji formákhoz. Tanulmányai befejezése után előbb a győri, később a komáromi bencés gimnáziumban tanárkodik, majd 1835 őszén mint az Akadémia újonnan megválasztott segédjegyzője és levéltárnoka, Pestre költözik. Rosszakarói azonban világias életmódja, valamint az élet természetes örömeinek igénylését és igenlését tükröző költeményei miatt hamarosan könyörtelen rágalomhadjáratot indítanak ellene! A vád egyik mondata így hangzott: „A bencés barát Pesten világi ruhában jár, magánházban lakik, vendéglőben étkezik, a színházat, a kaszinót látogatja. Klastromba vele! S ne nyomasson egy sort se, melyet főapátja nem látott.“ Nem véletlen, hogy a közélet porondján küzdő, nemzeti és demokratikus eszméket hirdető költő ellen összefogott a világi és klerikális reakció; életmódja s a költeményeinek — úgymond — szerzeteshez méltatlan hangvétele ürügyén —, bár valójában inkább hazafias-plebejus elvei miatt — a bécsi királyi kancellária szigorú utasítására, alig két év elteltével, el kellett hagynia Pestet, s visz- sza kellett vonulnia a rend székhelyére, Pannonhalmára. Jó ideig még tanítani sem engedték, s csak mintegy nyolc év múlva kerülhetett vissza ismét a fővárosba, akkor már mint az akadémiai nagyszótár szerkesztője. — Toldy, a kortárs és jó barát ta634
