Irodalmi Szemle, 1972

1972/1 - Virághné T. Sonja: Radnóti Miklós egy éve Liberecben

hangtalanul suhanó éjjeli felhők, a szűzi hó a dombokon, a nyújtózkodó vagy vetkőző leánytest, a csókolózások motívuma s a végén a tragikus szakítás póza: „Szakítottunk. I Te véresre csókoltad a számat / és lihegve kértél, hogy maradjak. / Nem maradok. / Menj be szépen, én meg elindulok / a mérföldkövek között a sárban.“ (Szerelmi ciklus 1927—28-ból, 14.)

Említésre méltó a ciklus második versének egy részlete: „Néha a fiadnak érzem magam, / ki lopva nézi vetkőző anyját / és csodátlátó szeme kicsillan / kamaszévei unt undorából / és beléd szeret. / És beléd szeret / a testedet látva.“

Ebben a versben, ha csak egy pillanatra is, megnyílik a mélység, amely a költőben lakozik, az, hogy a szerelmi konvenciók mögött összetett érzésvilág és bonyolult emberi helyzet lapul, mert ezekben a sorokban a legnagyobbat mondja el a lánynak az árva, a szüleit korán elvesztett fiú; a vers egyben a tilosnak, az elérhetetlennek, s a legforróbb erotikának is a kifejezési kísérlete. Határvonal, ameddig a kamasz képzelete elmerészkedhet.

Szerelmes versein kívül itt írta még a Tájképek (5., 6.), a C. Neumann und Söhne és a Nocturno című költeményeket. Tini képe, emlékezete szerint, 1935-ben készült, és 1937-ben, budapesti látogatásakor ajándékozta Radnótinak, aki ezután egy fényképes levelet küldött volt barátnőjének, s ugyanebben a levélben küldte el a már említett novellát is, amelynek a Pillangó (Schmetterling) címet adta.

Tini nem emlékszik, hogy Radnóti az osztálytársai közül bármelyikkel is barátkozott volna, sem arra, hogy a Vorwärtsbe írt volna abban az időben. Szerinte Radnóti jól beszélt németül. Irodalomról egymás között nem szoktak beszélni. Tini megemlíti még azt is, hogy többször táncoltak az „Adler-Diele“-ben, ahova gazdagabbak és szegényebbek egyaránt jártak szórakozni.

Hogy Radnóti szeretett táncolni, mulatni, és szerette a lányok társaságát, azt Egri István, leányvári lakos visszaemlékezései is bizonyítják, aki mint politikai emigráns több mint tíz évet töltött Liberecben, és Radnótival körülbelül tízszer találkozott. Egri István komoly tekintetű, jól öltözött, pénzes fiatalember volt, és az „Adler-Diele“-be, a Florida Bárba és a zöldségkereskedő Wiltschek-családhoz szokott járni. Radnótival többször találkozott véletlenül az utcán. Ilyenkor Radnóti nyugodt és zárkózott volt. Találkozásaik alkalmával iskolai problémáiról és táncmulatságokról beszélgettek; politikáról vajmi keveset. Egri ekkor még nem tudta, hogy Radnóti verseket ír. Állítása szerint többfelé tájékozódott, de óvatosan. Szerinte inkább idealistának mutatkozott, ugyanis a társadalmi problémák iránt nagyon érzékeny volt, de az emberiség sorsán inkább megváltók segítségével akart változtatni, mint forradalommal. A munkások közé nem járt. Óvatossága érthető volt, több mint valószínű, hogy félt nyíltan politizálni, mivel hazajövetelekor a Horthy-rendőrség őt is meghurcolta volna, mint Havas Emilt. A magyar emigránsok által Bécsban kiadott Vörös Ojságot vásárolta kéz alatt. Egri nem emlékszik rá, hogy a Reichenberger Zeitungba vagy a Vorwärtsbe is írt volna. A szabadabb, de szociális és nemzetiségi problémákkal telített libereci légkör szerinte erősen és döntően hathatott Radnótira.

Radnóti olvasta a Vorwärtset is, a libereci kommunisták helyi napilapját. A lap egyik szerkesztője abban az időben Pavel Reiman volt. A Vorwörts mindig közölt a szocialista-anarchista Írók műveiből (Szerafimov, Gladkov, Babel, Hašek, J. R. Be- cher, E. E. Kisch, K. Kläber, Weisskopf), sőt, még Gábor Andor írásainak is helyet adott. Kläber kezdő expresszionista verseit is hozta a lap, és éppen 1927/28-ban közölték folytatásban Weisskopf riportsorozatát az író szovjetunióbeli útjáról. Ezt Radnóti valószínűleg olvasta, és tanult is belőle. A lapban politikai cikkeket is bőven olvashatunk, így például Kun Béla perének tárgyalását.

1928. június 29-én Radnóti elhagyta Liberecet, és két esztendőt töltött Budapesten {1928 második felétől 1930 szeptemberéig). Ezalatt tovább folyt emberi, eszmei, költői jellemének Csehszlovákiában megindult fejlődése. Ez mind az 1928 című folyóiratban, mind költészetében nyomon követhető.

A folyóirat először 1928 októberében jelent meg Budapesten. Főszerkesztője Reinhold Alfréd, szerkesztői Glatter Miklós [Radnóti Miklós) és Wagner György. Felelős szerkesztője és kiadója Neubauer Frigyes. A szerkesztőség Budapest VI. kerület, Lehel utca le, III. emelet 18. szám alatt működött. Eredeti tervük szerint a lap évente tízszer jelent volna meg, de az októberin kívül, csak egy decemberi számot adtak