Irodalmi Szemle, 1972

1972/1 - Virághné T. Sonja: Radnóti Miklós egy éve Liberecben

Az YMCA Klub tornaterme előtt

replő osztályzatok is bizonyítják, hogy Radnóti nem sokat törődött a tanulással. A nyári szemeszter utolsó negyedévében már csak néhány tantárgyból próbálták osztályozni. Végzettségéről semmiféle okmányt nem kapott, amit a bizonyítvány alján levő sorok is igazolnak.

Tudomásom szerint gyámja egy ízben fölháborodott levelet írt neki Liberecbe, mivel Radnóti a tanulást elhanyagolta, s azzal fenyegette, hogy megfosztja örökségétől, ha továbbra is könnyelműen veszi a tanulást, és annyi pénzt költ. Mindezt Radnóti volt szerelmétől, Tinitől, a német munkáslánytól tudom.

Tini — leánykori nevén Klementine (Clementine) Tschiedel — jelenleg Nyugat- Németországban él. Bulovcén (Bullendorf) született 1910. december 28-án, később egy fogorvos asszistenseként működött. Egy ideig Nová Rudán (Neúrode), 1931-től Liberec- ben élt. 1933-ban Jablonec nad Nisouba (Gablonz) költözött, ahol 1939-ben férjhez ment Fritz Erich Müller rendőrőrmesterhez. Felkutatását az is megkönnyítette, hogy Nová Ruda idősebb lakói felismerték arról a képről, amelyet magammal vittem, sőt még a címét is közölték velem. (A szomszédok szerint Tini nagyon csinos lány volt.)

Megismerkedésük körülményeit magától Tinitől tudom, aki néhány levélben szíves volt velem közölni Radnótira vonatkozó emlékeit:

„Jól ismertem Glatter Miklóst (Dr. Radnótit]. 1927—28-ban barátok voltunk. Sajnos, csak nagyon keveset mondhatok róla. Megpróbálok negyvenkét év távlatából visszaemlékezni. En akkor 18 éves voltam ... Azzal szeretném kezdeni, amit nekem Miklós mesélt. Szülei már nem éltek. Nagybátyja nevelte. Ö örökölte volna annak vattagyárát; ezért küldte Miklóst textiliskolába. Mindig szomorú volt, és a helyzetét szidta. Miklós nem akart gyáros lenni. Mindig jól öltözködött, de annak ellenére, hogy tanult, nem szenvedett pénzhiányban. Ez jel is tűnt nekem... Ősszel, az iskolaév megkezdése után ismerkedtünk meg. Barátnőmmel öt és 6 óra között sétálni mentünk. Abban az időben ez volt a szokás Liberecben. Szél kerekedett, és levitte fejemről a kalapomat. Miklósnak sikerült elkapnia. Ezután bemutatkozott, és megkérdezte, hogy elkísérhetne-e egy darabon. Útközben megtudtam, hogy ő itt idegen, és erős a honvágya. Így lettünk ezután barátok egész évben. Miklós elmondta, hogy egy szomorú kis barátnőt hagyott otthon, aki tánciskolába járt. Sokat jártunk moziba és sétálni... Az iskolaév hamar véget ért, és Miklós visszautazott Budapestre."

Egy ideig még leveleztek, de a posta mind ritkábban jött és ment, míg levelezésük 1929-ben abbamaradt. í 937-ben Tini az ismerőseivel Budapesten járt, Miklóst még nem felejtette el, Glatter néven kereste, és dr. Radnóti név alatt találta meg. Már nős volt, „Szomorú kis barátnőjét" vette el feleségül, aki tanított, csak azért, hogy Miklós meg-