Irodalmi Szemle, 1972
1972/7 - Gyurcsó István: Tükördarabok (vers)
Ocsiuri I. A.: Bika [1967, fém) Grúz SZSZK Gyurcsó István — —------—--------— — -------— Hétköznapok, kővel hintve: h engereld, tested gömbölyű! Felöltöztél a csók után: Ki utánad jön, köszöntse a duzzogó száj úgy maradt őt könnyű, együgyű derű. összegyűrve, hogy délután kisimuljon új csók alatt. _________ Ne félj az éles kövektől, ne félj! Tükördarabok (részletek) Állunk a titkok küszöbén, fölöttünk hányó csillagok. Köszönj rám, ó, hogy várom én! S h;dd el, hogy én még én vagyok. Lebeg az árnyék a fák alatt: árnyékban fekve láttalak. Lebeg az árnyék az ablakon: árnyékban fekszel ágyadon. Gyere közelebb hozzám: jaj, kék fényben ég az ég! Törpebokrok ágbogán dér virágzik, csüng a jég! Az út mentén kék virágok, mérföldkő, az is bányakék. Hogy tavasz lett, nem kiáltok, csak nézem: a táj: láva ég. Tojómadár fészkét rakja: már zöld a kék, ó, zöld a kék! Fácánkakas tyúkját hajtja ... Lángol a bokor, tűz a rét. Ne félj, a jégesapok elolvadnak! Csütörtök van, lehetne kedd, vasárnap, hétfő, babszerda: köszörűk hangja szól, mindegy, milyen nap a kések napja. Felöltöztél a csók után: a duzzogó száj úgy maradt összegyűrve, hogy délután kisimuljon új csók alatt. 585
