Irodalmi Szemle, 1972

1972/6 - HAGYOMÁNY - Somogyi Mátyás: Emberek voltak az embertelenségben

ségként kezelnünk, ott is vannak becsületes emberek, akik jószándékukat már nem- egyszer bebizonyították. Helyesnek tartom a közös antifasiszta hagyományok felelevenítését, mert tény, hogy a hitleristák által nyugatra kény szerit ett, nem német hadseregek közül egyedül a magyar egységektől kaptunk segítséget!

A Šumava II. egykori (törzsparancsnoka az 1945-ös fegyverbarátság egy eddig ismeretlen esetét is fölemlítette.

— Netolicében (délnyugat-csehországi kisváros) is volt egy magyar zászlóalj, parancsnokukat Veresnek (Vörös?) hívták. Sokat beszélgettem vele. Kértem, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy megakadályozzák a fasiszta alakulatok menekülését .A magyar tiszt elmondta, hogy amióta a keleti frontról megkezdték a visszavonulást, s ahhoz az alakulathoz került, amely 1945 telén morva és cseh földre érkezett, sokat gondolkodott ezen a kérdésen. Tény, hogy a netolicei magyar zászlóalj hatékony segítséget nyújtott a Šumava II. harcaiban! A magyar alakulatokban többen jól beszéltek szlovákul, Csallóközből, illetve a Horthy által megszállt területekről származtak. Néhányon közülük a háború után visszatértek, itt alapítottak családot és itt dolgoznak, például V odňanyban is. Tudtuk, hogy nem minden magyar egység szánta el magát az aktív antifasiszta harcra. Éppen ezért becsüljük nagyra azokat, akik életük kockáztatásával is mellettünk fogtak fegyvert a gyűlölt nácizmussal szemben. Ezeket a valóban pozitív emlékeket kötelességünk ápolni, le kell vonnunk belőlük a tanulságot. Itt az ideje, hogy a letűnt korszakok hibáit végleg kiiktassuk népeink kapcsolatából.

Týnben és Kolodéjébem több alkalom nyílt arra, hogy a hivatalos küldöttségek és a városi, illetve községi vezetők a nyilvánosság előtt értékeljék az 1945-ös fegyverbarátság jelentőségét. Érdemes az elhangzott beszédek egy-egy gondolatát idéznünk:

František Ohmela, a týni városi nemzeti bizottság elnöke a főtéri nagygyűlésen mondta: „... Az emlékezetes 1945-ös események ünneplése annál is felemelőbb, hogy a felszabadító szovjet hadsereg képviselőivel együtt köszönthetjük városunkban a magyar néphadsereg és a magyar partizánok képviselőit, akik a háború befejező szakaszában részt vettek közös harcunkban. Így a Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és Csehszlovákia népeinek barátsága kis városunkban ismét kifejezésre jut."

Vince József magyar nagykövetnek a týni téren elmondott beszédéből idézünk: „.. .Nehéz körülmények között, közös felszabadítónk, a Szovjetunió dicső hadseregének nagyszerű győzelmeitől lelkesítve és segítve, Magyarországon is erőre kapott az ellenállás a fasizmus, a háború ellen. Így ismeretes, hogy részt vettek magyar antifasiszták a szlovák nemzeti felkelésben is. Ennek a magyar kommunisták által vezetett ellenállási mozgalomnak a hatására fordították fegyvereiket a fasiszta banditák ellen magyar katonák az Önök városának környékén, kötöttek fegyverbarátságot és harcoltak csehszlovák hazafiak oldalán. Ennek az eseménynek az emlékét ápolni és az utánunk fövő generációk számára megőrizni nagyszerű, és egyben megindító cselekedet az Önök részéről — és szívből jövő köszönetét mondok érte.“

Lados Andor ezredes, a Magyar Népköztársaság prágai katonai attaséja a týni utcaelnevezési aktuson mondta: „... Csak a legnagyobb tisztelettel szólhatunk a týni bátor antifasiszta ellenállókról, az akkori forradalmi nemzeti bizottság tevékenységéről — és egyben örömünket is kifejezzük afölött, hogy harcukat a magyar nép fiai is támogatták ... Több mint 27 év telt el azóta, hogy ebben a városban közös cél érdekében csehek és magyarok fogtak össze... Ez az utca Týn városában a megbonthatatlan testvéri barátságot jelképezi. A 27 évvel ezelőtt vérrel megpecsételt barátság a jövőben is nemzeteink örök barátságának lesz a szimbóluma!“

Josef Palma, a kolodéjei helyi nemzeti bizottság elnöke a síremlék leleplezésénél: „... Egybegyűltünk, hogy 27 év múltán ismét megemlékezzünk a községünkben, 1945 májusának forradalmi napjaiban lejátszódott tragikus eseményekről, arról a két fiatal magyar katonáról, akiket a fasiszták azért kínoztak meg és végeztek ki, mert nekünk fegyvereket adtak. Emlékezünk egyben azokra a magyar egységekre is, amelyek abban az időben a szomszédos falvakban és Týn nad Vltavouban állomásoztak, amelyek fegyverrel támogatták harcunkat a fasiszta megszállók ellen. Községünk lakosai már akkor kifejezték köszönetüket ezért a segítségért, s a két kivégzett hősnek méltó temetést rendeztek. Már akkor kialakult népünk és a magyar nép közötti barátság,