Irodalmi Szemle, 1972
1972/6 - Popovič, Anton: Az irodalmi kommunikáció modellje és a fordítás
dítás címe pedig: Začíname žít stb. A bemutatott esetekben számolnak a differenciálatlan olvasó elvárásaival és megnyerésével. Az olvasói szokásoknak a fordítás szövegére gyakorolt hatásával főként a mű mik- rostruktúrájának szintjén beszélhetünk. A fordító itt jelenhet meg leginkább mint a szerző „partnere“, mégpedig a kifejezések használatának eldöntésében. A globálisan vett nyelvi konvenciókait az új, fordított szöveg megalkotása során konkrét stílusjegyekké kell átalakítania. Figyeljük meg a nyelvi konvenciók érvényesülésének néhány módozatát Petőfi Hírős város az aafődön Kecskemét című versének szlovák tolmácsolásában, amelyet J. Smrek két változatban is elkészített. Hírős város az aafődön Kecskemét /Tisza—Duna közti tájbeszéd szerint) Hírős város az aafődön Kecskemét, Ott születtem, annak öszöm könyerét. A búzáját magyar embör vetötte, Kakastéjjee szép mönyecske sütötte. Nincs énnéköm mestörségöm, nem is kő, Van azé jó keresetöm, jobb se kő, Vót is, van is, lösz is, hiszőm ístenöm, Míg utast lát a pusztába két szömöm. Ömáspej a nyergös lovam, nem vőttem, Szögénylegény szép szőrivee szőröztem. Csillagos a feje, kese a lába — Mögeresztöm, a szél sem ér nyomába. Ezön járok, mint kiskiráj, kényösen, Borjúszájas ingom lobog szélösen, Süvegöm a jobb szömömön viselőm, Mindön embör előtt mög se emelőm. Be-benézök a bugaci csárdába, Öszöm, iszom, kedvem szörént rovásra; Ölégségös hitelöm van ott néköm, Mögfizetök, böcsületőm nem sértőm. A vármögye emböreit pej lovam Csak ojan jól mögösmeri, mint magam. Ha érköznek, nagyot nyerít — rátermök; S ha rajt vagyok, gyöhetnek már őkeemök! Chýrne mesto nížiny Je Keőkemít Chýrne mesto nížiny je Keőkemít, tam kolíska moja stála prostred žít, jeho chlieb jem, z maďarskej ho pšenice s vtáčím mliekom piekli šumné dievcice. Remeslo ja nemám žiadne, nač’ho chcieí? Zárobky mám zato dobré, chyby niet; mal som, mám a dá to Pánboh, budem mat, kým len koho zočím poštou putovať. Pejka svojho nekúpil som, nie veru, po živánsky vzal som si ho, na veru, kešo v nohách, na čele má hviezdy znak, keď ho pustím, s vetrom letí ako vták. Jak ten princ sa na ňom nosím, rozkošne, veje rukáv košielenky radostne, širák si nad pravé oko potísnem, pred nijakým človekom ho nezdvihnem. Do bugackej čárdy kuknem idúcky, na borg najem, napijem sa po ľudsky, úver mám tam náležitý, vždycky dosť, zaplatím ja, dbám na moju statočnosť. Chlapov, čo ich stolica má, tých už priam tak dobre môj pejko pozná, jak ja sám: len sa blížia, zaerdží on; raz-dva ja na ňom som a včul nech prídu pánkovia! Chýrne mesto na Dolňakoch Kečkemít Iverzia v šarišskom nárečí) Chýrne mesto na Dolňakoch Kečkemít, tam moj belčov, chyža rodná, chyby ňit, jeho chleb jim, z maďarskej ho pšenice s ftačim mlikom pekli šumné dzífčice. Remeslo ja nemám zadne, naco mi? Zárobky mam zato dobre, nešu mi; mal ja, mam, a do to Pánboh, budzem mac, kym po pusce zbačim kého putovac. Pejka mojho nekúpil ja, ne veru, živansky ja vžal ho sebe, na veru; žolte nohy, na čele ma hvizdy znak, kedz ho puščim, s vitrom lecí jak ten ftak. Jak ten tprinc še na ňom nošim, rozkošne, veje rukáv košulečky radostne; kalap sebe na pravý bok pocisnem, pred barsjakym človekom ho nezdvihnem.
