Irodalmi Szemle, 1972

1972/6 - Miko, František: A kifejezésrendszer értelmező szótára

datszerkezetek deformálódása, ismétlődő kifejezések, a beszéd teljes berekesztésének tendenciája.

Aa3 A kifejezés idiolektizmusa — a beszélő természetének, hajlamainak, érzelmi és intellektuális tulajdonságainak, műveltségének stb.) visszatükröződése a beszédben;

© bizonyos szavak, szófajok, bizonyos mondatszerkezetek, motívumok, témák, kompozícióelemek használata iránti hajlam.

Aa31 A kifejezés szociolektizmusa — a szerző valamely társadalmi, felekezeti csoporthoz, foglalkozáshoz, nemhez, irodalmi vagy eszmei áramlathoz, csoportosuláshoz, párthoz stb. tartozásának megnyilvánulása;

• bizonyos szavak, motívumok, témák, mondatszerkezetek, szövegek használata .iránti hajlam.

Aa32 A kifejezés affektivitása — a beszéd erőltetettsége, mesterkéltsége azzal a szándékkal, hogy a beszélő a szöveggel felhívja magára a figyelmet, éspedig mindig bizonyos irányban („női“ affektálás, „kulturális“ affektálás, „művészi“ affektálás, „tudományos“ affektálás, társadalmi és kulturális sznobizmus);

© mesterkélt artikuláció; a terminusok, a szakkifejezések, intellektuális szavak, az idegen szavaik és bonyolult mondatszerkezetek tetszelgő használata; a „magasabb rendű“, rendszerint az idegen eredetű társadalmi, 'kulturális, tudományos idézeteikkel, ismeretekkel, nevekkel, adatokkal való kérkedés.

Ab A kifejezés szociativitása — a befogadó figyelembe vétele a beszédben (sajátosan tekintettel lenni rá, szempontjainak tökéletes respektálása);

© a második személyű névmások és igealakok sajátos frekvenciája, megszólítások használata, kapcsolatteremtő kifejezések, elemek (pl. „tudja?“) gyakorisága; a befogadóval kapcsolatos motívumok frekvenciája; a kommunikációs térnek, időnek, témának, célnak a befogadó szempontjából történő kifejezése a szövegben (vagyis a „te“ szempontjának fölénye a szövegben).

Abl A kifejezés konformitása — a beszélő és a befogadó egyenrangúságának („egyenlőségének“, nonkonformizmusának, különbözőségének, disztingváltságának) kifejeződése, mégpedig emberi és társadalmi szempontból egyaránt;

® a beszéd hangvétele, a motívumoknak és szavaknak az említett sajátosságok szerint történő kiválasztása.

Abll A kifejezés affirmativitása — a beszélő igenlő vagy tagadó állásfoglalása a befogadó kifejezett vagy előterjesztett véleményével, gondolkodásmódjával, meggyőződésével stb. kapcsolatban (türelem, tolerancia, tapintat, izgágaság stb.); © az egyetértést és az ellentmondást kifejező elemek gyakorisága; a befogadó nézeteinek idézése, ironizálása, kigúnyolása; bíráló hangvétel; a bizonyítás iránya.

AB2 A jóindulat kifejezése — bizonyos kívánságok (kedvező, kedvezőtlen, gyűlölet) megnyilatkozása a befogadóval szemben;

© olyan hangvétel, a szavak és a motívumok olyan megválasztása, amely összhangban van a befogadó helyzetével, beosztásával, eredményeivel, illetőleg ennek a fordítottja, a befogadó motivált „támogatása“ vagy „aláásása“, hízelgő kifejezések, a szimpátia kifejezése; irónia, szarkazmus.

Ab21 A kifejezés társadalmi szempontja — a kifejezés jóindulata az iránt a társadalmi csoport iránt, amelybe a befogadó (olvasó vagy az az epikus hős, amellyel az olvasó azonosul) tartozik;

© a beszéd hangvétele, a szavak és a motívumok megválasztása, az argumentálá9 iránya tekintettel van e sajátosságra; az epikában a szereplők kiválasztása és értékelése, a cselekmény kibontakozásának módja és iránya.

Ab22 A kifejezés gyermekszempontja — a gyermek pszichikumának, érdeklődésének és sajátosságainak figyelembe vétele a gyermekeknek szóló beszédben és az Ifjúsági irodalomban;

® a beszéd hangvétele, a szavak és a motívumok megválasztása, az argumentálás iránya tekintettel van az említett körülményekre; az epikában: a szereplők kiválasztása és jellemrajza; a cselekmény kibontakoztatásának módja és iránya az említett szempont szerint történik.

Ab23 A kifejezés hozzámértsége — a szöveg észlelésében a befogadó műveltségének,