Irodalmi Szemle, 1972
1972/6 - Varga Imre: Versek
Varga Imre dal (Amikor a vietnami gyerekek az ellenség fegyvere előtt---------) S zállj fel arc a magasba Fejsze les reád Bukj az égi habokba Találd meg hazád Tanulatlan gyönge száj Mosolygó szájacska Óvd meg ezt az orcát Emeld szárnyaidra mondóka (Az SS-ek a táborokban kiolvasőt játszottak a zsidó gyerekekkel, s -hozzá az alábbi szöveget mondták) Hetem hatom ötöm atom Virágsziilő nagy cimbalom Szirmot dobbantó csobolyó Fendely-zene órjás folyó Vassal vásul Foggal fogamzik Lángból folyó Fából huzat Te vagy az áldozat Embert rajzoltam Embereket Az arc megformálása közben Lessing Laokoon-tanulmánya motoszkált bennem Meg akartam fogni a „termékeny pillanatot“: a percet melyben éppúgy benne van a hová mint a honnan Az eredmény: három elnagyolt vázlat a papíron (Egyik sarokban szálkás betűkkel a jóhiszeműen előlegezett cím: Végtelen ember) Három arc egymás mellett Mindhárom bekeretezve 1. egy szőrös emberfej: kiugró áll csapott homlok kialudt barlangi tűz hamuja a szemben a hiányzó vonalakban történelem biológia minden Láthatatlanul (a koponyacsont mögött): alattomos lángok 2. egy normális mai emberarc (gondozott szakáll az arc romjai fölött héja-mosoly) a tágra kerekült pupillák mint két ki nem mondott O A homlokon árkok karcok repedések Homloka: a kő kemény és öntudatlan konoksága Homloka az égbolt véges-végtelenje---------És még számtalan asszociációt b elerajzoltam a képbe Minden képzetet ami egy emberi homlokhoz kapcsolódhat A tengerparti sziklák büszke feszülését a hullámok ellen Elkorhadt zsilipeket Dagályt Apályt 3. a harmadik fejet érthető okok miatt nem fejeztem be Voltaképpen nem is fej volt: egy szabályos kör s közepében pirossal egy izgága kérdőjel Ez a kép felelt volna a hovára Már biztosan tudtam hogy a három rajzot nem sikerül egyetlen képbe sűrítenem Az egymásra rajzolt arcok mögül szüntelenül elővillant a kérdőjel Csak keresd a szintézist kuncogott egyik énem kárörvendően Keresem is feleltem dacosan Lessing és esztétikák nélkül Meglátod megtalálom mondtam romantikus hévvel Keresni fogom az okát hogy miért vagyok ilyen túláradóan boldog zajoskodott a másik énem Nyughassatok már maradjatok csendben mondtam befelé Ne vegyétek el tőlem a csendet A honnant és hovát csak az ember képzeli el jegyeztem fel a papírlap másik oldalára, hogy a jelent bekerítse a képzeletével Valamelyik énem most torkon ragadott: A nyugalmad fontosabb mint az igazság?! szorongatott dühösen sziszegve Ne vegyétek el tőlem a csendet mondtam újra A hangom remegett és széttéptem a telifirkált papírlapot a kép címe: végtelen ember
