Irodalmi Szemle, 1972
1972/5 - FIGYELŐ - — duba —: Derkovits-kiállítás Bratdslavában
ságát részben törlesztette, mivel időközben a könyvpiacra került Soós Katalinnak, a szegedi József Attila Tudomány- egyetem történészének a műve, amely egyúttal kandidátusi értekezés is. Az olvasónak feltűnik, hogy az 1918/19. évi forradalmak idején lezajlott eseményeket csak rövid összefoglalásban ismerteti. Ennek egyrészt az az oka, hogy a szerző már 1962-ben közzétette idevágó kutatási eredményeit (A nyugat-magyarországi kérdés 1918—1919), másrészt pedig Gábor Sándorné is publikált ebből a témakörből (Ausztria és a Magyarországi Tanácsköztársaság). A könyv a következő fejezeteket tartalmazza: Saint Germaintól Trianonig, amelyet a Nyugat-Magyarország a két forradalom idején című, ismert tényeket tartalmazó bevezetés előz meg. Itt kerül szóba a Fimmen-féle bojkott Is, amely, mint ismeretes, a nagyhatalmak rosszallása miatt kudarccal zárult. Ebben az időszakban Renner kancellár Prága felé orientálódott, s ezt a szélsőséges nacionalisták az osztrák és bajor militaristákkal kiépített kapcsolatokkal egyensúlyoztak. A Kalandor tervek az osztrák köztársaság ellen és a Magyar— osztrák hivatalos tárgyalások című fejezetek voltaképpen egybetartoznak: a magyar hivatalos körök, a területátadás ellenzői az osztrák monarchistákkal szövetkezve fegyveres puccsokat terveztek az osztrák kormányzat eltávolítására. Ebből kifolyólag került sor azokra az eseményekre, amelyekről a Bandaharcok Nyugat-Magyarországon című fejezetben van szó. Ezeket a szerző az eddig megjelent feldolgozások kapcsán csak vázlatosan érinti, mivel diplomáciai és nem had- vagy helytörténeti munkát írt. A Nyugat-Magyarország átadása Ausztriának című fejezet beszámol a bandaharcok felszámolásáról, a velencei egyezményről, a soproni népszavazásról és az osztrák—magyar határ megállapításáról, amikor tíz községet a lakosság kívánságára visszaadtak Magyarországnak, egy községet pedig — szintén a lakosság kívánságára — Ausztriához csatoltak. Fontos közlés, hogy az osztrák szociáldemokraták egy része Otto Bauer volt külügyi államtitkárral az élén azután is hajlandó lett volna népszavazásra Burgenlandban, miután azt a béke- konferencia népszavazás nélkül is Ausztriának ítélte. A keresztényszociallsíák álláspontja ugyancsak megoszlott, míg a nagynémet néppárt (ez a liberális, nem antiszemita jellegű, egyaránt magyar- és kisántántellenes pártcsoportosulás) egyöntetűen ellenzett minden népszavazást. A királypuccsok történetét szintén érinti a szerző. Jó lett volna, ha valamivel többet foglalkozik a csehszlovák vonatkozásokkal is. Fogarassy László Derkovits-kiáüítás Bratislavában Derkovits Gyula képeinek nézője számára nagy művészi élmény a kitörni kész forradalomnak a festészet eszközeivel megfogalmazott, vizuális élménye. Ezt az élményt nemcsak a műfajukból eredően „irodalmibb“ formanyelvű grafikai lapjai („1914“ sorozat), hanem olajképei is árasztják. Vásznairól elemi realizmussal árad a társadalombírálat, korának megdöbbentő proletársorsa, az elnyomott nép visszaszorított erőinek minden pillanatban feltörni kész feszültsége, a legtisztább művészi lázítás. Meglátásai, kompozíciói József Attilát idézik: „Nem én kiáltok, a föld dübörög .. Derkovits realizmusa a festészet területén az irodalmi nagyrealizmussal rokon. Közvetlenül lát és ábrázol. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert a Kultúra Házában, egy emelettel feljebb, Weiner-Král Imre kiállítását tekinthettük meg, aki — a két háború közötti, haladó szellemű csehszlovákiai festők nagyrészének stílusára jellemzően — különböző valőságelemek és képzetek gazdag társításával érzékelteti a néppel kapcsolatos, költői asszociációkra épülő mondanivalóját. Általánosítva az összehasonlítást, Derkovits forradalmi realizmusának egyediségét, valóságszemléletének és formanyelvének másságát leginkább akkor érhetjük tetten, ha Menekülők című nagy vásznát összehasonlítjuk Cyprian Majerník hasonló tárgyú (Menekülők, Kivándorlók. Irodalmi Szemle 1971/4.) képeivel. Majerník művein sovány, ösztövér lovak és lehor- gasztott fejű emberek vonulnak, apati- kusan nézve maguk elé a szomorú ég
