Irodalmi Szemle, 1972

1972/5 - Gyímesi György: Medvevadászaton a Visó völgyében

Könnyen barátkoznak a vadászok. Rangra, tekintélyre való tekintet nélkül közel hozza őket egymáshoz a nemes szenvedély közös gyakorlása, Diana Istenasszony imádata, Nimród tisztelete, a szent Hubertusz segítségébe vetett hit.

Rendben látva a holnap kezdődő eseménysorozat körüli ügyeket, megnyugodva fogadtuk el a közös szórakozásra szóló meghívást, előbb azonban szállásunkra tértünk, a jobb időket megélt, ütött-kopott Tisza szállóba.

Mindkét bérelt szobánkban ugyanaz a kép fogadott bennünket: nyitott ablak, füsttel telített helyiség. Az ócska, frissen rakott, cserépkályhák meleg helyett versengve okádták a csípős füstöt.

Nem sokáig csípettük a szemünket. Egyébként sem bírtuk volna sokáig a fojtó légkört. Az étterembe vonultunk, ki vacsorázni, ki pedig előre nagyot inni imáramarosí medvém bőrére.

Másnap, április 7-én hajnali negyed négykor ébresztette társaságunkat az éjjeli portás. Fél óra alatt útra készen állítunk, ekkorra — nagy örömünkre — befutott az igazgató ígérte terepjáró is vadőröstül, kutyástul, sőt meglepetésünkre igazgatóstul is, pedig előző este még szolgálati elfoglaltságára hivatkozva, sajnálattal mondotta le a vadászatomon való részvételét.

Gyalázatos út — ha egyáltalán útnak lehet nevezni — következett. Csak nagy szerencsével sikerült a kis Skodának átbukdácsolni a temérdek kátyún, gödrön, göröngyön, árkon, tócsáin, kőtorlaszon.

Merész szerpentineken kanyarogva ereszkedtünk le a Visó völgyébe.

A folyó itt, felső folyásának legvégén, szinte szurdokvölgyben hömpölyög. Nem is! fér partjára több, mint egy sor ház, no meg a rozoga út. Feljebb, ahol a folyó kanyart vet, kiszélesedik a völgy, helyet adva a másik sor háznak is.

Hat óra után néhány perccel érkeztünk a Bisztra falu központjába, a kocsma elé. Itt találtuk az érkezésünkről már tegnap telefonon értesített vadőrt, nyolc általa toborzott hajtónak az élén. Hozzájuk csatlakozott még két fiatal, ráérő erdész is. Mikor földet ért a két kocsin érkezett társaságunk is, egy egészen népes kis hadseregnek örvendhettem.

A jó kezdet szerezte örömömbe ürömként vegyült a nagyon kedves igazgató bal- szerencséje. Amint kinyitotta a terepjáró ajtaját, azonnal kiugrott az egyik kutyája, és megfeszülő pórázával eltörte az ülésnek támasztott kitűnő Sauer driling nyakát. A kár ugyan jelentős volt, de ismerősömet mégis az bosszantotta a legjobban, hogy fegyver nélkül maradt.

Soktagú társaságunk felkapaszkodott a megrendelésünkre előállt teherkocsira, amely a folyó partján haladva egy üzemelő kőbányáig vitt bennünket.

Némi tanakodás és tarisznyázás után csoportunk ketté vált. A nyolc hajtó és a két erdész három kutyával balra indult, mi pedig heten Ilié veztésével kapaszkodni kezdtünk a Luhej meredek hegyoldalára. Az ösvény, amelyen haladtunk, levelét megőrzött, fiatal, tarvágáson cseperedett tölgyes sárgásbarna tengerében kígyózott a fejünk fölé tornyosuló hegytetőre.

Másfél órás kapaszkodás után Ilié intésére lemaradt az első puskás.

— Közel a megváltás! — gondoltam, ide balga hitemmel csak magamat csaptam be. Még egy teljes órát zihált a tüdőm, torkomban kalimpált a szívem, pihenésre vágyakozott sajgó derekam, mikor végre elhangzottak Iilie megváltó szavai:

— Az ott, az lesz az ön helye! —" mutat az erdőtengerből meredező sziklafalra.

Ez igen, ez már tetszik! Ettől jobb, no meg persze biztonságosabb helyet még álmodni sem lehet! Csak még fel kell jutnom oda!

Az utolsó tortúra azonban fáradt tagjaimat sem állítatta megoldhatatlan feladat elé. Felkapaszkodtam a sziklára, utánam Gyurka és Jóska is célba ért. Felmászott Ilié is az együk vadőr társaságában, de ők — mihelyt kifújták magukat — óvatosam leereszkedtek a sziklafal túloldalára, nehogy arra illanjon el az .esedékes medve.

A szikláról csodálatos kilátás nyílt. Velünk szemben a völgy aljában az itt még keskeny Tisza kanyarog, derékba kapva a mellókvölgyből tajtéikozva kibukkanó Visó sebes vizét. Az összefolyás felett vasúti híd fémívei szüirkóllenek, éppen szovjet szerelvény halad irajta dübörögve keresztül.

A Tiszán túl elterülő széles hegyoldalon, már szovjet területen szétszórt házikók, szénaboglyák mozaikja tarkítja a szürkésbarna, téíli álmából még alig ébredező tájat.