Irodalmi Szemle, 1972
1972/5 - Gyímesi György: Medvevadászaton a Visó völgyében
Medvelövési szándékomat, sőt elhatározásomat azért ez a helyzet nem törte le. Oda folyamodtam hát, ahol nagyobb lehetőségek vannak, és ahol én is a külföldinek kijáró nagyobb megbecsülést remélhettem, még akkor is, ha nem a kemény valuta övezetéből származom. Számításaimban a későbbiek során nem csalódtam. Medvelövési óhajom megértésre és — kisebb-nagyobb bonyodalmak után — megvalósulásra talált Romániában is és a Szovjetunióban is. Mindkét országban sikeresen vadásztam. E helyütt az erdélyi mackó elejtéséről lesz szó. Április negyedikén reggel indultam el a félezer kilométeres útra, és már aznap délután bekopogtam nagybányai barátom ajtaján. Barátom, Jóska, éppen békacombot ropogtatott, mikor betoppantam legénylakásária. Már reggel óta türelmetlenül várt, lévén aznap még sok elintézni valónk. Csupán annyi pihenőt engedélyezett, ami alatt a megmaradt combokat bekaphattam. Észrevettem, hogy Jóska elég ihüledezve nézi, mint tüntetem el ínyenofalatjait. Megnyugtatására gyorsan neki ígértem az elejtendő mackó talpait. A megyei vadászhivatalt már zárva találtuk ugyan, de készséges vezetője a lakásán is szívélyesen fogadott. Számított arra, hogy későn érkezem, ezért az engedélyt hazavitte, és most — sok sikert kívánva — át is nyújtotta. Végre kezembe tarthattam a félívnyi ,,autorizatio“-t, egy medve sorsának megpe- csételését, a kiváltságos vadászörömök kiváltóját. A főnök -kijelölte a vadászat helyét: a Bistra falu körül elterülő erdőkbe irányított bennünket, a Visó völgyébe. Vadászatvezetőt is adott mellém, mégpedig olyat, akire nem is számíthattam. Ilié ifőwadász vállalta el főnöke kérésére vadászatom vezetését. Az ö tanácsára esett a választás Bistrá- ra is, mint az általa ismert egyik legjobb területre. Iliét egyébként főnöke jóindulatán túl a véletlennek is köszönhettem. Éppen hivatalos ügyben járt a megyeszékhelyen, amikor kísérésemre felszólították. Ha nem vállalta volna el vadászatom vezetését, mehettem volna Tirgu Lapusra, ahol már két évvel, előbb jártam hasonló szándékkal. Vállalkozásom negyedik részvevője Gyurika lett, Jóska barátja és iskolatársa, önzetlen vadász, az ő közreműködésével szerezte meg Jóska fáradhatatlan utánjárások révén számomra a kilövési engedélyt. Gyurkát somkúti lakásán találtuk meg. Szabadságát már kivette, hátizsákját felszerelte. Teljesen készen állt a másnap reggeli indulásra. A kora reggeli indulásból nem lett semmi. Hiába ígérte meg Gyurka teljes komolysággal, hogy időre Bányán lesz, fölösleges lenne érte menni, nem jött. Nem jött meg tízre, de még déli tizenkettőre sem. Teljesen tanácstalanok voltunk, nem tudtuk mire vélni az egyébként megbízható, szavatartó ember késését. A várakozás hosszú óráiban mi mást tehettem volna, városnézésre indultam. Türelmetlenségem levezetésére többször körül gyalogoltam az ódon Piacteret, közeli ismeretséget kötöttem minden kirakattal, minden kiállított árucikkel. A térhez közel álló István-torony dél felé már le sem tudta kötni a figyelmemet, pedig igazán érdekes építmény: fekete falú, templom nélküli torony zöldpatinás sisakja tekinget komoran az alatta nyüzsgő városra. Árván áll a gótikus torony, a hajdanában hozzáépített istenháza — ki tudja mi okból — már régen összeomlott. Megálltam a középkori pénzverde aprószemű ráncos ablakai előtt, belestem az óváros keskeny sikátoraiba. Magasba vetett pillantásaim mint régi ismerőst üdvözölték a város északi peremén túl meredeken emelkedő Gutin hegység panorámáját. Ennek az 1447 méter magasra nőtt középhegységnek a gyomrában rejlő temérdek gazdagságból meríti a város életerejét immár évszázadok óta. A bányászatnak köszönhette felvirágzását már akkor, amikor a mai Nagybánya helyén Asszonypataka néven tartottak nyilván egy várral erősített jelentékeny bányavárost. A Gutin kincsei máig sem merültek ki. Teljes erővel folyik az arany, ezüst, ólom, réz, antimonérc kitermelése. Az ércet szállító, dübörgő, port kavaró tehergépkocsi-karavánok éppúgy a városképhez tartoznak, mint az éjjel-nappal dolgozó flotá- ciós üzem zakatolása és füstokádása.
