Irodalmi Szemle, 1972
1972/5 - Koncsol László: Három változat az apokalipszisra (1. Vörösmarty Mihály: Előszó)
Föltételezésünket — azt, bogy a tételek kontrasztjának a jambus és a nyomatékrená relatív aszinkronjában Is jelentkeznie kell — egy statisztikai vizsgálat is igazolta: az építő első tételben a jambusok 46,04, a romboló másodikban 51,25 százaléka, a halott harmadikban már 65,85 százaléka nyomatékos. Ha arra gondolunk, hogy Petőfi rapszódiájában, az Egy gondolatban a lassú elmúlás bevezető képeit és főleg a verszáró gyá9zzenét ugyancsak jambusokra hangolta, szemben a száguldó iramú, anapaestu- szi középső blokkal, akkor valószínűleg megnyugtató magyarázatot adhatunk a harmadik tétel nyomatékos jambusainak magas számára. Az időszerkezetű vers negyedik — utolsó — tétele már első szavával a jövőbe tekint: Majd eljön ... Vörösmarty, aki mélyen átélte a történelmi időt, úgy látszik, adekvátnak érezte az időszerkezetű verstípust, s már exponált így szintén a jövőbe tekintő zárótételt, az 1836-os Szózatét: Még jőnl kell, még jőni fog Egy jobb kor ... Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. S a sírt, hol nemzet süllyed el, Népek veszik körül, S az ember millióinak Szemében gyászkönny ül. A jobb kor a kezek és agyak műhelyében készült ugyan, de nem jött el. A halál — az Előszó szerint nem a nagyszerű, a hősi, a tragikai, hanem a véres, a tehetetlen — eljött, ám a sírt, ahol elsüllyedt a nemzet, nem veszik ikörül népek, mert népek sincsenek: maga az eleven mindenség halott, s az isten iis beleőszült a balul sikerült teremtésbe. Kicsoda, micsoda jön hát el? ... a hajfodrász, a tavasz ... — folytatja Vörösmarty különös iróniával egy mélyre hangolt sorban, s ez a sötét tónus furcsán ellentétes az új tavasz képzetével. „Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég...“ — intonálta derűsen az első tételt, s más-más arányban és eltérő zenei funkcióval ugyan, de a vers korábbi három tétele kivétel nélkül magas hamgszínű. A negyedik a vers egyetlen mélyre hangszerelt tétele: 46,91 % magas magánhangzóval (aránylag sok középfekvésű ö-vel és jóval kevesebb e, é hanggal, mint a korábhi rész) 53,45 % mély vokális (főleg a) határozza meg a rész hangulatát. így felelget egymásnak egy- egy költő két verse tizennégy-tizenöt év távolából, s így tagadja egymást nem csupán fogalmakban, hanem hangszínben is egy-egy mű két szélső tétele: igy színezi át egymást a múlt, a jelen és a jövő valódi és költői világa. Mit várhat a furcsa új tavasztól egy világdráma egyetlen életben maradt szereplője — éljük bele magunkat a művészi fikcióba! — aki fölött átviharzott a történelmi idő, hangsúlyozzuk, hogy nemcsak a nemzet, hanem az egész világ első igazán átfogó történelmi ideje, s most, a véres dráma múltán — drámai jambus, epilógus, prológus, nyitány, az idézett Szózat színpadi beállítása mind ezt a képzetet sugallja, és Vörösmarty verseiben mindig is van valami a Shakespeare-monológokból, életében a Sha- kespeare-hösökéből — a színpadon marad), és elmond egy különös epilógust. Mit várhat a magára maradt lélek az ember nélküli új tavasztól? Majd eljön a hajfodrász, a tavasz, S az agg föld tán vendéghajat vészén, Virágok bársonyába öltözik. Üvegszemén a fagy fölengedend,
