Irodalmi Szemle, 1972

1972/4 - Szíj Rezső: Könyvesztétikai jegyzetek a Madách kiadványairól

sikeres volt. Kár, hogy a képek egy része tematikailag nem teljes értékű (sok az üres tányér!). A piros-fehér kockás asztalterítőt idéző fedél szerencsés, de kevésbé mondható annak a kép alatti ugyanilyen színű, de kicsinyített mintájú abrosz, amely miatt megbomlik a fedőlap tömegegyensúlya.

Egy szalagfüzéses kiadványról kell még megemlékeznünk. Vállvetve (1971) a címe. Szokatlan formátum, de maga a megtestesült elegancia mind elgondolásban, mind pedig nyomdai megszerkesztésében és kivitelében. A formátum, papír és borító megválasztásában, a címlap és a belső oldalak kiképzésében Kopócs Tibor tervei szerint jártak el.

Egyetlen megjegyzést a kolofonról, a kiadványok utolsó oldalairól. Nem egészen érthető, miért kell fölsorolni a Madách-kiadványok kolofonjában annyiféle adatot? Kire tartozik az a két oldalt elfoglaló adathalmaz, amit az olvasó nem is ért teljesen, s a szakmai ellenőrzésnek sem igen lehet rá szüksége. Lényegében négy oldalt foglal el s rendszerint nem is a könyv tipográfiai megtervezéséhez illően, nem azzal összhangban, holott a művészi igényű könyvekben a kolofon megtervezése is a művészi gondosság bizonyítéka.

A papírfajtákban láthatóan nincs nagy választék, de félfamentes, gyorsan megsárguló papírral aránylag kevés kiadványban találkoztunk. Nem annyira ia papiros színével, többnyire inkább a vékonyságával van baj. Emiatt az illusztrációk foltjai és vonalai gyakran átütnek a másik oldalra, elcsúfítják azt, és zavart okoznak az olvasásban. A festékezés gyakran föltűnően egyenetlen. Némelyik oldal szemrontóan szürke, a másik viszont túlzottan felkelő.

Tartalmi szempontból a kiadványoknak, a fordításokról most nem beszélve, négy fő csoportja különböztethető meg: verses kiadványok, regények, irodalomtörténeti és publicisztikai művek. Orvosi, műszaki és egyéb tudományos könyveket aligha lehet számon kérni a kiadótól, de azért a „profilt“ szélesíteni kellene a helyi követelményeknek megfelelően: néprajzi, népművészeti, népzenei é9 képzőművészeti témákra gondolunk. A Palócföld, Mátyusföld, Csallóköz, a Zobor vidéke telve a múlt emlékeivel és a jelen értékeivel. S mennyi kitűnő képzőművész él és dolgozik ezen a területen! Megismertetésük a pozsonyi Madáchnak éppúgy erkölcsi kötelessége, mint a budapesti kiadóknak.

Ha nem is szólhatunk valamennyi könyvről, összbenyomásunk a részletes vizsgálat után is az, hogy a Madách kiadványait nemesen szolid külalak jellemzi. Könyvszerű tervezés, a rendelkezésre álló anyagokkal való józan számvetés, becsületes és korrekt kivitelezés.

Mondhatná valaki minderre, hogy ezek szubjektív vélemények. Holott egyáltalán nem azok, hiszen abból indultak ki, hogy a könyv készítésének, művészetének vannak olyan objektív, ízléstől független elemi követelményei, melyekkel kapcsolatban nincs helye a vitának. A jó festékezés vagy fénylő és fekete, vagy nem. Ha szürke, akkor vagy rossz minőségű a festék, vagy rossz a adagolása, s így rontja a szemet, nehezíti az olvasást, s fehér papíron sincs kontraszthatása, még kevésbé a hitványabb minőségű vagy durva, szürlkésbarna papíron. Afelől sem lehet kétség, hogy a könyv alkotóelemeinek összhangban kell állniuk egymással, mert az esetlegesség a kontárkodás

jele. Bármilyen megoldást válasszon is a könyv művésze a margóarányra, annak értelmesnek és következetesnek kell lennie. A változatosság, a kísérletezés szükséges, hasznos, de nem fulladhat sem eklektikába, sem a napi divat utánzásába. A könyv könyv, amit néznek is, olvasnak is, tehát ki kell elégítenie a fenti két szempontból fakadó igényeket. A burkoló a figyelemfölkeltés eszköze, de egyúttal a könyv szellemének hordozója is.

Tudom, milyen nehéz a Madách (vagy akár a Tatran) helyzete technikai szempontból. De a fönti észrevételeket ennek ellenére is jó nyilvánosan megbeszélni, mert a közönség színvonal iránti igényének növekedése még magasabb színvonal elérésére ösztönözheti a kiadót. Nem volt módunk arra, hogy a föntiekben a Madách valamennyi kiadványáról szóljunk. A példákat is bőven szaporíthattuk volna egy-egy részletkörön belül. A részletezés az összképet hivatott érzékeltetni. Az elemzések során nem annyim az egyéni ízlés szemszögéből vizsgáltuk a kérdéseket, hanem az objektív tények alapján. Olyan követelmények szemszögéből, amelyek következetes érvényesítéséről nem mondhat le sem a tipográfus, sem a műszaki tervező. Mert el lehet térni a hagyománytól, de csak a következetesség jegyében.

347